Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Elek László: Orosháza társadalmi, müvelődésügyi viszonyai, szinházi élete az 1880-as években a helyi sajtó tükrében

- 12 -határozata értelmében - havonta voltak kötelesek 1 forintot fizetni.A gyermekek, sőt azok is, kik "már kiléptek az iskolából" hetenként kétszer részesültek oktatásban, s kötést, hímzést, horgolást, varrást és müszabászatot tanultak.

Az ipariskolák felállítása is ennek az évtizednek volt fontos vívmánya. A megyében mindössze 7 keletkezett: Békésen, Békéscsabán, Gyomén, Gyulán, Mezőberényben, Orosházán és Szarvason /33/. Azt a megállapításunkat melyet fentebb tettünk, hogy t.i. az orosháziak nem szívesen áldoztak olyan dolgokra, melyekből effektiv anyagi hasznuk nem származott, alátámasztja az a tény is, hogy nálunk ez a 3 évfolyamos iskola is csak egy- két éves eltolódással szerveződött meg. így is sok vita volt sok maradi gondolkozásu iparossal /mint a 12-15 éves gyermekek szüleivel az ismétlő iskolák szükségességéről/, hogy a Ritter János ev. tanító igazgatása alatt működő iskolába elengedjék "tanoncaikat". Pedig volt szükség az iskolára! Második évfolyamában már 171 beirt tanulója volt /egy előkészítő és egy I. osztály/

A sokirányban iparosodó község képét tükrözi az a tény, hogy a 171 tanoncnak 31 iparága volt akkor, amikor a két osztályos és egy előkészítős, 229 tanulóval rendelkező szarvasi iskolának csak 23. /1884-85. tanév./. Az egyes iparágakból kikerülő tanoncok számszerű megoszlása is meglepő ellentétet mutat a két járási székhely között. Szarvason a tanulók létszámának csaknem a fele készült bőripari dolgozónak /70 csizmadia,18 cipész, 2 szijjártó, 12 timár, 1 nyerges, összesen: 103/, mig Orosházán csak 38 volt a számuk, ugyanakkor itt olyan iparágak is szerepeltek nem egyszer több tanulóval, melyeknek nem voltak képviselői a szarvasi ipariskolában./4 kárpitos 1 kéményseprő, 4 kerékgyártó, 2 cukrász, 1 késes, 2 kertész,3 kosárkötő, 1 hentes, 7 mészáros, 2 szobafestő, 4 borbély, 4 molnár, 1 rézműves, 1 rézöntő, 1 szürszabó, 1 takács/.

A közismereti tárgyak tanítását /olvasás, irás, számolás, mértani- és szabadkézi rajz - ezek voltak a vizsgatárgyak/ az ipariskolai elnök, Tavaszi János felügyelete mellett 5 evangélikus iskolai tanitó végezte. így kevesebbe került a községnek, mintha uj nevelőket alkalmazott volna. Ezenkívül az ismétlő iskolák irányítását, oktató-nevelő munkáját is magukraváílalták. Ha a község vezetőiben szociális gondolkozás lett volna, s nem azt fogadta volna el a község irányitó elvül, hogy ő jobban jöjjön ki, gondoskodott volna uj tanitókról,Örömest jöttek volna, hiszen az 1888-ban meghirdetett 2 tanyai állásra is 17-en pályáztak, /35/ s a községi, csaknem városi állások ennél is kapósabbak voltak. Elég, ha a gyöngyösi 3 községi iskolai állásra beadott 250 pályázatot /36/ említjük.

Az iskolai élet számos baján, hiányosságán, elmaradottságán kiyül voltak egyéb zavaró tényezői is boldogulásunknak. Nem volt egyetlen bölcsőde, nem volt állami, vagy községi óvoda, ahová a dolgozó szülők elvihették volna gyermekeiket. Volt ugyan a községben két magánóvoda / Kis Zöld Emma