Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán

i- 160 -rugatás végét.Lépcsőzetesen helyezkedtek el s a megrugatott karimát kifele, a karima melle rázták. A belső villás a középsőnek s az meg a szélsőnek ad­ta a kitaposott szalmát. A régi karimán kivül egy uj karima lett belőle. A karimakirázás után a karimát rudasokba gyűrték. Ketten végezték. A karimát egy helyen elszakitották. Beálltak a nyílásba.Egymás mellett áll­va, nem egészen a frnekén aláazurtak, s egyszerre nekiveselkedve addig tol­tak a szalmát, ameddig tudtak. Ekkor néhány lépéssel tovább mentek s ott is elszakitották a karimát, ismét beálltak a szakításnál a karimába s most meg visszafele tolták. Amikor az előbbi tolás vastagához értek, egyszerre fel­emelték a szalmát s egymásra tették.Villájukat kihúzás előtt rádőlve előre­­hajlitották, hogy szorosabb, keményebb legyen.Ezzel elkészült egy rudas.így gyűrték aztán rudasokba a karimát. Akkora rudasokat gyűrtek, amekkorát két ember könnyen elvitt. A pusztán rudasfenekekoe szaggatták, hajtották a karimát. A karima két oldalán - a karima végénél - szembenálltak egymással.A karima elá szúr­tak s egyszer, kétszer felhajtották. Azután kissé távolabb szakítottak. Ott is aláazurtak s az előbbi hajtásra fordították. Ráálltak s a tetejét olda­lát villával megcsapdosták.A vékony karimát azonban ott is úgy gyűrték,tol­ták rudasokba, mint Orosházán. Rudasolás közben a harmadik villás megszaggafcta mégegyszer az á­­gyást. A szaggatást arról kezdte, ahol az ágyast befejezték. Különben "Min­dig alulla köllött huszkodni!" A szaggató a gazt villájával megrázta, hogy a szem a gaz alá, az ágyás fenekére hulljon. Ha többen szaggattak, akkor mindegyik villásnak megvolt a maga helye. Szaggatás után majdnem olyan volt az ágyás,mint amikor beágyazták, csak sokkal kevesebb volt a gaz. Amint le­hetett, a megszaggatott részt járták a lovak. Ha nem tudtak elég szalmát huzni az első szalmázáskor és vastag ma­radt az ágyás, akkor nem szaggattak, hanem harmadjára fordítottak.Ott kezd­ték el, ahol az első fordítást befejezték. A megszaggatott vagy megfordí­tott ágyast lejáratták.Addig járatták, inig az egész szalmát le nem lehetett huzni. Árpáról a szalraázás is könnyebben ment, mint a búzáról. A ruda3hordás végén a harmadik ember nagygereblyével körülhuzta az ágyást. Az apró szalmát pedig söprűvel az ágyás felé becsapta. 5./ Törekölés; /"Törekőj jiínk! '•/ Amikor az összes szalmát lehúztak, töreköltek. Ketten-háiman végez­ték ezt is. Ha volt két görbe gereblyéjük, akkor azzal húzták lefele a tö­rökét. A harmadik ember favillával segiteK. Nem mindenki tudót i törekölni. Ott kezdték el, ahol a szalmalehuzást befejezték. Számított az is, hogy merre vitték a töreket. A pusztán az ágyás elején, az ágyás felső szélén a karimával szemben kezdték még akkor is, ha esetleg a szél szembe fordult, hogy ne szemeteljék be a szérű felső, tiszta részét. Ha vastag volt a törek, akkor a villás a gereblyések előtt fölszag-

Next

/
Oldalképek
Tartalom