Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán
- 158 alja ilyenkor meg eleven. Ha fiatal hajtotta a lovakat, akkor a gazda állapította meg, hogy meddig járták a lovak az ágyáét. Ha nem szorították, a reggel nagy harmat volt, a este is hamar leszállt, akkor búzából két s árpából három ágyás ment ki.Ha búzából szorítva egy nap 3 ágyást nyomtattak el, akkor árpából négyet. Az árpát nem kellett úgy szorítani, mint a búzát, mert hamarabb kitaposődott, 3./ Fordítás: /"Na, fordiocsunk!"/ Általában ketten-hárman fordítottak. Igancsak a gazda állapította meg, hogy mikor lehet fordítani. A fordítók favillával dolgoztak. Ott kezdték el, ahol az ágyást befejezték. Mindnyájan beálltak az ágyásba. Villájukat beleőtötték a gazba. Kissé megrázták és megfordítva tették le de nem oda, ahonnan felvették, hanem egy kissé távolabb. így egy kis üres hely maradt a lejárt s megfordított gaz között.Ezen az üres helyen állt a gazforditó. Ha hárman fordítottak, akkor kettő a szélén s egy a közepén fordított. A középsőnek valamivel nehezebb volt a dolga,de rövidebb darab jutott neki. Amikor az elől haladó az ágyás szélére ért, mindnyájan megálltak és megfordultak.A villa nyelén kézcserét végeztek, s a haladás irányában egyet léptek. Ezután a másik karra dolgoztak tovább. Amikor palásztos volt a gaz, az öregebbje mondta a fiatalabbnak: "Szélezd meg egy kicsit!” /Vagyis rázza széjjelebb./ A pusztán az első fordításkor is ráztak. Ez azonban inkább tépés volt, mint rázás, /mikor a lovak nem fértek az ágyásón, leálltak. Fordítás után söprűvel fölcsapták a szemet és a kalászt.Majd a lovak ismét az ágyáéra mentek. Ott mentek rá, ahol a fordítást befejezték. Az első fordítás után ismét járatták az ágyást. Egy kicsit tört már a szalma s ezért valamivel könnyebb volt a lovaknak. Lejáratás után másodjára fordítottak. Ott kezdték el, ahol az első fordítást befejezték. Ugyanúgy végezték, mint az elsőt. Ekkor sem ráztak. Ellenben a pusztán a második forditás alkalmából még jobban rázták a gazt, mint az első fordításnál. A lovak ezt is addig járták, amig az ágyáson fértek. A második fordítást is lejáratták. Ez még könnyebb volt a lovaknak s ezért bátran mentek. A búzánál - ha szükség volt - háromszor is fordítottak.Általában csak kétszer végezték. A második forditás lejáratása után az ágyást megszaggatták. A gaz közepébe beleőtöttek, s az ágyáéból kiszakították. Megrázták s visszaeresztették a helyükre. Fenékig szaggattak. A villa ágát a szemig szúrták. Úgy haladtak, mint a fordításnál, de az ágyás szélét nem szaggatták. Nem volt nehéz, mert ekkorára már vékonyodott az ágyás» Amig a lovak fértek az ágyáson, járták. Azután a szaggatást lejáratták. Szaggatás után - ha szükség volt rá - villával az ágyás szélét egy
