Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Elek László: Orosháza társadalmi, müvelődésügyi viszonyai, szinházi élete az 1880-as években a helyi sajtó tükrében

- 7 -kell azonnal tennünk: Orosháza munkás népe hamar észrevette ezt, s odaadó munkával a környék legjobb gazdasági terményeit állitotta elő, virágzó növénytermesztést és állattenyésztést teremtve.

Az Orosházi Újság 1883. május 20-án arról adott hirt, hogy Svájcban ahová a magyar gabonaexport zöme irányult/évente 1,200.000 q gabona/, legjobban az orosházi búzát szerették. 10-15 krajcárral többet adtak érte mázsánként, mint pl.a szintén elismert szentesiért. Ez pedig a 7 Pt. 50 krajcáros átlagár mellett tekintélyes többletet jelent. Ennek oka abban volt, hogy az orosháziak sok gondot fordítottak a talaj megmunkálására, a mag tökéletesítésére, nem sajnálták a fáradságot, amely az acatolással, konkolyozással és triőrözéssel járt. A mágocsi uradalom pl.arra is képes volt, hogy gabonáját ne a vasúti távolság szempontjából számára előnyösebb Szentesen, hanem Orosházán adja vasútra /3/.

Az is közismert adat, hogy a Károlyi László gróf derekogyházi uradalmában 1886 október 4-6 között tartott "egymozdonyu Savage-rendszer'd gőzeke" szántási próbáján Orosházáról többen is megjelentek /4/, s ez hamarosan a községbe is bejutott, jobb talajmegmunkálást biztosítva.

A föld fokozott kihasználása az adókivetés növekedését vonta maga után. Veres József adatai szerint a község lakói 1847-ben mindössze 121 Ftot, 1849 után 3.500 Ft-ot fizettek személyi,kereseti és földadó cimén,1860- ban viszont már csak földadóba 18.600, tiz évvel később pedig 32.500 Ft-ot. /5/.

Még ennél is rohamosabb fejlődés mutatkozott az iparban és kereskedelemben /6/. Mai megyénk területén az orosházi járásban volt messze kimagaslóan a legtöbb kereskedő és Iparos, az aradi iparkamara kimutatása szerint. Akkor, araikor pl.a békéscsabai járásban 170 kereskedőt és 546 iparost tartottak nyilván, az orosházi 208 kereskedőt és 788 iparost számlált /7./. természetesen 4/5 részük Békéscsabán, illetve Orosházán lakott. /Az orosházi ipartestületnek 1887-ben 521 tagja volt /8/.Az iparjogosokat számitva, még jobban beigazolódik állításunk: Orosházán ugyanis 1442, Csabán 1203, Szarvason 1147, Békésen 1116, s a megye egyetlen városában, a székhelyen Gyulán 1027 volt a számuk /9/. Az egyes helységek lakóinak a száma pedig a következő volt: Békéscsaba 33.000, Békés 23.000, Szarvas 23.000, Gyula 18.000 /10/.

Hasonló adatokat közölhetünk a gépesités fejlődéséről is. A korszak a gőzkazánok fokozott elterjedését kivánta meg. 1883-ban még csak 323 volt a megyében, 1886-ban számuk már 395-re, 1887-ben 420-ra emelkedett. Az 1886-os kimutatás szerint eloszlásuk a következő volt: Gyulán volt 19, a gyulai járásban 17, a békésiben 50, a gyomaiban 34, a szeghalmiban 37, a békéscsabaiban 62, a szarvasiban 82, az orosháziban 94. E 3zámok a nem tisztán mezőgazdasággal foglalkozó, élelmes és törekvő orosháziak kalmárszellemét igazolják. /A 94 gőzkazán közül csak 25-öt használtak őrlésre, a