Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Szabó Ferenc: Adatok az orosházi utcák és utcanevek történetéhez

- 127 -A belterület újabb,viszonylag hosszabb időt felölelő fejlődési szakasza a szabadságharc leverésétől az 1920-as évekig tartott, s hü tükre az Orosháza gazdasági életében végbement nagyjelentőségű változásoknak. 1848 előtt is számtalan tanya volt már a helység határában./A II, József korában készült katonai térképen mintegy 150-200 "szállás'' jele szerepel a külterületen/. A tanyá3odás a szabadságharc utáni évtizedekben teljesedett ki. Az 1870-es évekre Orosháza határának minden része tanyákkal volt tele,alig lévén nagybirtok.A lakosság igen jelentős része kihúzódott a tanyákra,részint tulajdonosként, részint mint bérlő vagy cseléd.Orosháza megszaporodott paraszti népességének tehetősebbjei a múlt század három utolsó évtizedében mintegy 20-25 kilométeres körzetben kitelepültek a környékre, ahol több-kevesebb földet vásárolva a tanyás gazdálkodás útjára léptek. így volt ez lényegében Kiscsákó, Gyulamező, Pusztaföldvár, Csanádapáca, Nagyszénás, Gádoros, Gerendás, C3orváa, Pusztaszentetornya, Fábiánsebestyén, Kiskirályság, Kardoskut, Nagymágoc3, Vásárhely’cuta3, Nagykopáncs,Békéssámson községek illetve puszták esetében, természetesen nem egyenlő intenzitással. Ez a nagy tömeget megmozgató kirajzási folyamat a belterület fejlődését erősen fékezte.

A kirajzással ellentétes tendenciaként hatott Orosháza ipari-kereskedelmi életének és közlekedésének a múlt század utolsó évtizedeiben megmutatkozó j£a£italiata^£l‘’ _i§12rbcn» k°33ZU épitgetés után, megindult a forgalom az Orosházán áthaladó, mai Szeged-békéscsabai /akkor: Alföld-fiumei/ vasútvonalon.Ez, valamint az 1393-ban a Mezőtur-Orosháza-Hezőhegyes, 1906-ban a Szentes-Kiskunfélegyháza viszonylatban megnyitott vonalak a helységet a Dél-Tiszántul egyik fontos vasúti központjává tették. Jelentős kereskedelem /gabona, sertés, baromfi, stb./, a megyében első helyen álló kisipar tudott kibontakozni a vasút teremtette lehetőségek birtokában. Mindez a polgári jellegű foglalkozásúakat sz'mottevő mértékben vonzotta, iparosok, kereskedők, tisztviselők, alkalmazottak jöttek ide. Hozzájárult a forgalom vonzásához Orosháza közigazgatási 3zerepe.l872 óta járásbiróság, 1877-től közjegyző, adóhivatal, főszolgabiróság működött itt.E tényezők az előbb említett rétegek betelepülésével együtt igen pozitívan hatottak a belterület fejlődésére, bár jórészt csak a piac környékén elterülő főbb utcák kissé városiasabb arculatának kialakítását eredményezték. /Ebben az időszakban épült pl.néhány emeletes \áz a központban: 1875-ben az Alföld szálló, vele szemközt 1907-ben a volt V'igner-ház, 1912-ben az ev. egyház bérháza, a volt Magyar-Olasz banki épület, stb./.

Az utcahálózat fejlődésében igen sokat jelentett, hogy 1874-ben a Károlyi-családtól sulyo3 összegért megváltotta a helység az un.regálejogot, /italmérés, malomjog, helypénzszedés, stb./, a kapcsolatos összes épülettel és területtel együtt. A szerződés eredményeként a nagyvendéglő, a legutóbbi időkig volt vásártér területének nagyrésze és a utcák szabályosságát több-