Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Bálint Sándor: A békési magyarság szegedi csoportjai
117 -világával hozza kapcsolatba. Gyönyörű,egyes mozzanatokban a Júlia azáp leány balladájára emlékeztető mondájuk szerint valamikor volt a faluban egy libapáaztor leány, akinek egyazer megjelent az égen egy szarvas. Egy szál gyertya égett a homlokán. A lány hazamenve kérte az édesanyját, hogy beállhasson a fehér apácák közé. Az anyja nem engedte. Megint megjelent neki a szarvas. Deres volt a szarva.kjttős lánggal égett a gyertya a homlokán. Megint mondta a lány, hogy elmegy a fehér apácákhoz, a klastromba. Most sem engedték. Harmadszor is megjelent a szarvas.A gyertyájának ekkor már hármas lángja volt. A lány most már azt mondta, hogy meghal, ha nem engedik. S nem engedték. Kiment a mezőre, lefeküdt egy almafa alá. Fehér ruha volt rajta, mirtuszba font menyasszonykorcrni a fején, összetette a kezét és meghalt. Ebben a pillanatban megmozdult a világ, földrengés támadt és eltemette az egész falut. Csak a klastrora maradt meg, meg a templom. Ezeket azután a török pusztította el. A lányt később megtalálták fehér apáoaruhában. Biztosan ő volt, mert menyasszonyi fátyol vo?t a szemfödele, alraafavirág a koszorúja. Karácsony éjszakáján még most is megszólal a klastrom harangja. Eddig a monda. Megemlítjük még, hogy Szentkláray Jenő, a DélvLdék nagyérdemű történetírója a falu nevét az abaza nevezetű török fajtájú néptöredékkel hozza kapcsolatba, amely a honfoglalás idején telepedett meg más rokon törzsekkel, kabarokkal, kazárokkal együtt a mai hazánkban. A föltevés érdekes, de annál nem több. A falu a török hódoltság idején elenyészik és pusztasággá válik. A felszabadulás után kincstári birtok lesz belőle, a királyi kamara kezeli. A 18. század folyamán III. Károly és Mária Terézia idejében szamosujvári, erzsébetvárosi .gyergyószentmiklósi örmény marhakereskedők bérlik, akik az Erdélyből, Moldvából, Havasalföldről hajtott sovány jószágot,főleg marhát örmény megbízottjaik felügyelete alatt hizlaltatják föl és úgy indítják útnak Bécs felé. A múlt század elején hasonló céllal Hengelmüller Mihály bécsi mészáros bérelte, aki azonban már fölismerte a mezőgazdasági konjunktúrát is, főleg a dohánytermesztés fokozódó jelentőségét. Megalapítja tehát a mai községet /1821/. Hasonló megfontolások alapján született meg pár évvel előtte a szomszédos Újkígyós /1816/ a Weaokheim család birtokán, továbbá Kisiratos /1818/ a Salbeck család kamarai bérleményén.Ezekhez járul még átmenetileg Bánkút, amelyet József nádor vásárolt meg a királyi kamarától, majd bérbe adta a szegedi származású Wodianer Sámuel nagykereskedőnek, aki itt szintén dohánykertészfalut alapított / 1843/. Ez a település a mostoha körülmények folytán egy évtized múlva feloszlott. Szegedi gyökérzetü népe részben Nagykamarás faluba, részben pedig az Arad megyei Zimand kamarai pusztára húzódik. Ez utóbbi helyen 1845-btii újabb falut alapító üt,amely Zi— mándköz /Zimandcuz/ néven máig virágzik. Itt említjük még meg, hogy az egykori Arad megyében elterülő Simonyifalva /Satul-Nou/ népe zömében Újkígyósról raj zott 'ki a múlt század második felében .
