Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Kiss István: Szinoptikus meteorobiológiai vizsgálatok növényi mikroszervezetek tömegprodukcióiban Orosháza környékén

- 104 -ralkodik, azaz olyan fényerősség, amely a szervesanyagképzést már gátolja. Ez még fokozottabban érvényes a sekélyebb kis vizekre, amelyekben a vizvirágzás a leggyakrabban szokott megjelenni.

Hogyan lehetséges akkor az, hogy a mikroszervezetek "robbanás"-szerű inváziója gyakran a forró és verőfényes időben következik be? Nyilván csakis úgy, hogy a melegen és napfényen kivül az időjárásnak még egyéb, ma még ismeretlen tényezői is szerepednek. Ez utóbbi tényezők alighanema praefrontális légköri állapot fizikai komplexumában vannak, a praefrontális légköri állapot a legtöbb esetben azt jelenti, hogy ciklon közeledése várható, illetve, hogy a ciklon meleg-szektora már megérkezett. Egyszerű fényélvezet már csak azért sem lehet a tömegprodukciók kirobbantója, mert a tömeges inváziók erősen borult időben,sőt az éjszakai órákban is kezdődhetnek vagy kialakulhatnak.

Az "időérzékenység" jelenségeit kiváltó atmoszférikus ágens mibenléte igen jelentős problémája napjainkban a meteorobiológiának. Napjainkban az egyik felfogás azt tartja, hogy a légtömegek határfelületeiről kiinduló energiahatások közvetlenül szerepelnek. A front közvetlen hatására az egybeesés Jelenségéből következtettek. Az időbeli egybeesés,vagy egymásutániság azonban még nem feltétlenül Jelent oksági összefüggést is. Magam inkább azon a véleményen vagyok, hogy az "Időjárási ágenst" azok a hatalmas légköri mechanizmusok hordozzák magukban, amelyek a szinoptikus meteorológia, front- és légtömeg-elemzései segítségével mind időben,mind térben jól behatárolhatók, s amelyek a földfelszíni időjárás jelentős változásait is előidézik. A troposzféra változásait viszont a magas-légkörben lefolyó változások irányítják,s ez utóbbiaknak elsősorban a Nap-tevékenység a forrásuk. Az "időjárási ágens" tehát kezdeti fokon főként a naptevékenységből ered.Praefrontális időjárási helyzetekben a világűrből a megváltozott légkörön, illetve a troposzférán át eddig még nem ismert hatások is "besurranhatnak".Ez a problémakör e ponton sok segítséget várhat a világürkutatás eredményeitől.

Az időjárási hatótényező mibenlétének felderítése a meteorológia további fejlődésétől, illetve a tudományok újabb szintézisétől függ. A további előrehaladás a természettudományok újabb szinten történő összefogását a meteorológia, a fizika, a kémia és a biológia művelőinek egybehangolt elemző és szintetizáló munkáját követeli meg. A valóság feltárásában össze kell illeszteni azt, arai a valóságban együtt hat, s amelynek alkotóit az emberi megismerés elemző tevékenysége választotta szét.

Az ilyen természetű vizsgálatok mégis arra mutatnak,hogy az atmoszféra a "legtágabb" és legáltalánosabban ható környezet, melynek minden változása többnyire elsődlegesen befolyásolja az összes többi környezeti tényező- és feltétel-komponens alakulását.Az atmoszféra közvetítésével és módosításával válnak a kozmikus hatások, elsősorban a Napból jövő energiahai