Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
82. és gyapjútermelés lépett előtérbe9 és ez a törekvés megváltoztatta az állattenyésztés szerepét és feladatát is. A XVIII. században fejlődött ki az uradalomnak az a hires gulyája, mely alapját képezte a későbbi jelentős állattenyésztésnek. A századfordulón az un. csiramarhát akarták meghonositani, /128/ mely Mezőhegyesen is nagy szerepet játszott, tekintettel arra, hogy ez jól hasznosítható fajta volt. /129/ A Károlyi gulya törzsanyagát a vásárhelykörnyéki gazdáktól szerezte és Ruisz Gyula szerint /130/ központja Derekegyházán volt és egészen feloszlatásáig fenntartotta európai hirnevét. Az ország leghíresebb gulyáinak ez a derekegyházi gulya adta a törzsanyagát. így pl. a kisjenői, valamint a körmösdi gulyának. /131/ Az árutermelés kifejlődése alkalmával megváltozott a helyzet. Már nem a tenyésztés játszotta a főszerepet, hanem a hizlalás. A törzsgulya ennek következtében széthullt, és a XIX. században olyan fajta honosodott meg az uradalom területén, mely megfelelőbb volt a fenti célra. így kerül sor az un. erdélyi-magyar fajtának meghonositására, mert ennek hizékonysága minden más fajtát felülmúlt. Ez a fajta a tejtermelésre egyébként sem alkalmas, ritka közte a jól tejelő példány. Ezzel szemben más tulajdonságai figyelemre méltóak. A hat-tiz évi igázás után kimustrált ökrök súlya 530-560 kg. A súlygyarapodás a hizlalási idő alatt 170-190 kg. Ennek következtében sok vágómarhának való állatot tartottak itt. Elsősorban azért, mert takarmányértékeBitese a legjobbak közé tartozik. A későbbiek alkalmával már az uradalom nem törődött a fajta tisztaságával, és amilyen mértékben fokozódott az állattenyésztésben az árutermelés, olyan
