Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
30. a főpénztár. /121/ Habár egyre fokozódó jelentőségre tett is szert a dohánytermesztés, mégis az uradalomban a termelési arány továbbra is a gabonatermelés javára billent, amit eléggé igazol az a tény is, hogy a fenti esztendőben a gabonatermelésből bevett összeg még jóval túlhaladja a dohánytermelését, hiszen gabonából 68,000 frt. volt a bevétel. /122/ Az ipari növények termelésén túl megpróbálkozott az uradalom a mezőgazdasági termelés során betakarított terményeknek helybeli feldolgozásával is. Már a század felén üzemeket létesit a Károlyi család ezen a birtokrészen is. Ilyenek közé tartoznak a malmok, melyek az itt termelt gabonát dolgozzák fel, /123/ de ilyen jellegűnek tekinthető a mácsai birtokrészen felállított serház is, ahol az itt termelt sörárpát dolgozták fel./124/ Ez utóbbi épitmény egy földalatti helyiségből továbbá egy földalatti pincéből, az un. szeszgyár helyiségből, továbbá árpa csiráztató és száritóhelyiségből, valamint egy gabonafeltöltést szolgáló teremből és hűtőéiből. /125/ A jelzetteken kivül találhatunk még olajütőt is az uradalomban. Ezek a próbálkozások csak szerény kezdetek, előzményei az 1870-es években meginduló fejlődésnek. Az eddig ismertetett gazdasági ágaknak bevétele világosan utal arra, hogy az összes Károlyi birtokok között az alföldi résznek a jelentősége az eddig tárgyalt gazdasági fejlődés alapján megnőtt. A XIX. század derekán, tehát még a kiegyezés előtt ez a helyzet már állandósult. Az orosházi uradalom bevétele ebben az időben, tehát 1868-ban 86 arany, 131,622 fr. és 18 kr. /126/ Figyelemre méltó továbbá még az is, hogy ebből az öszszegből mennyit költöttek gazdasági felszerelésre is. A kifejezetten felszerelésre szolgáló kiadás
