Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

70.

3o/ Az időszaki munkák elvégzésére az uradalom nyári és téli munkásokat, béreseket /un. betyárokat/ fo gadott fel. Ezek csak a nagy időszaki munkák idején dől goztak / pl. aratás vagy cséplés/. Ezeknek a bére a következő volt:

Nyári béresek:

a. / készpénzfizetés 24 frt.

b. / 18 pozsonyi mérő kétszeres,

c. / 10 pozsonyi mérő árpa,

d. / 52 font szalonna,

e. / 24 font só ,

f. / 1 pozsonyi mérő kása,

g. / 1 pár csizma,

h. / 1 pár bocskor,

i. / szabad lakás és tüzelés,

j. / 1100 négyszögöl tengeri föld szántása és behordása,

k. / 1 sertés tartása.

Téli béresek fizetésej

a. / készpénz 16 frt.

b. / 4 és 2/4 pozsonyi mérő kétszeres,

c. / 26 font szalma,

d. / 10 font só,

e. / 36 itce kása,

f. / szabad lakás és tüzelő.

A szorosan vett uradalmi szerződéses munkásokon kivül találunk napszámosokat is. Kérdés, hogy milyen mértékben használták ezeket a bérmunkásokat, hiszen ennek alapján is következtethetünk a kapitalizáció folyamatának mértékére. A specializálódó, egyre belterjesebbé váló gazdálkodás során már egyre nagyobb számban