Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

ne hüljön ki a gép. Azután kinyitotta a füstszekrény aj-r táját, Csőkaparóvals vagy csőkefével kitisztította a füst csöveket. így könnyebben lehetett gőzt fejleszteni. Ha a

a .

korom rárakódott a füstcsövek belső falára, s akkor a cső vekben járó láng nem melegítette kellően a vizet. Indulás előtt megkente a forgó^mozgó részeket. Üzem közben a hengert legalább kétóránként megolajozta.

A kazánokat túlnyomórészt szalmával fütötték. Csak az aszályosabb években - főleg a homokföldeken - használtak néhány géphez szenet s hasábfát. A tüzelőanyagot mindig a csépeltető vette. A monori fás részen akáccal is tüzeltek. Ritkán gályát is használtak fűtésre. De azzal a fütő nem szivesen fütött.

A fütő munkája nehéz volt, A fütő "ojan vót, mint a megkötött kutya!" Ha pl. a kukoricába akart menni, akkor az etetőnek kellett szólnia. Az meg morgott: "Mér nem végeszted el a dógod, mig nem indát meg a gép!" A nap is sütötte, a kazán is melegítette. Kern segitett neki senki. Legfeljebb valamelyik gyerek, vagy béres váltotta fel egy kis időre,

A fütő - mint a gépész ~ leginkább kékruhában járt és micisapkát hordott. Papucsban járt, de mezitláb fütött Fűtéskor papucsát a kazán kerekének árnyékába tette, hogy ne száradjon ki. - 1914-ben egy fűtőnek egy öltözet kékruha, meg 30 korona volt a bére. Ha pénzt nem kapott, akkor 3-4- q járt neki.

c./ Az asztagosok

Az asztagosok /I.t. 7,8,9/ az asztagon dolgoztak. Vagy az asztag túlsó oldalához támasztott nagylétrán mentek fel, vagy a cséplőszekrény tetejéről másztak fel.