Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Társas cséplés Orosházán

gépész örült ennek, mert igy elvégezhette a szerződöttek előtt az elocséplést. A cséplés megkezdésének idejét a gépésszel is megbeszélték. A megállapodást általában be is tartották. Amelyik gépész nem tartotta be, azt a következő évben elejtették. Arra a gépészre, aki az Ígéretét nem tartotta be, azt mondták: "Segget csinát a szájábul."

Ha a gépész a szerződöttek előtt elocséplést fogott, akkor a garnitúrát fuvarosokkal huzattatta ki. Két-három fuvaros húzta ki a gépet. A lovak összefogása nemigen okozott gondot, mert a fuvarosok lovai hozzá voltak szokva a nagyobb terhek húzásához. A fuvarosok a megbeszélt időre lovaikat a géphez vezették. A gépész ekkorára az udvaron álló kazán elé felszerelte a rudat. A cséplőszekrényt kitolták a gépszínből. Mindig ezt húzatták először. A hátulsó két lovat a rúd mellé, az egyes hámfába fogták. A hámfákat a cséplőszekrény elején lévő karikába akasztották.

A húzatóláncot a rúd végére kötötték s arra szerelték fel a kisafát. Abba fogták be a második pár lovat. A rúd végére még egy hosszabb láncot is erősítettek, és annak végére akasztott kisafára fogták be a harmadik párt. A rúdat és a húzatóláncokat a lovak nyakába akasztott kötélnyakló tartotta.

Az első hajtó a középső pár ló feje irányában áll. Balkezében az első pár ló kiskötéllel kitoldott kötőfékszárát fogta. Jobbjában pedig az ostor volt. A másik hajtó a rudasló feje iránt fogta a kötőféket. A lóhajtók vigyáztak arra, hogy minden ló egyformán húzzon. Amelyik nem húzott, nevéről szólongatták. Az első lóhajtó ügyelt arra, hogy a cséplőszekrényt lehetőleg jő úton huzassák. Lassan haladtak. Részben azért, mert nehéz volt, részben azért, hogy a cséplőszekrény ne rázódjon. A cséplőszekrényt a két lóhajtón kívül a gépész, a két etető és n