Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Egy babonás szokás a Békés megyei szlovákoknál
442. menetes, de egyes magánkertekben a közelmúltban feltalálható volt. Odakerülésének valószínű útjáról a későbbiek folyamán lesz szó. Termése kicsiny, gömbölyű, borsószem formájú és rőtbarna szinü, csontkemény magocska. /3/ Ezt a kis barnásfekete magot a szlovákság babonás képzelete szerencsét hozó és megtartó erővel ruházta fel. •■I Ez annál kevésbé meglepő, mert a palócok "halyag mogyoródja valószínűleg a tárgyalt hólyagfa termése. Más helyen "hólyagmogyoró" és »magyar szerencsefa" néven is nevezik. /4/ A szlovák nyelvben a klokoŐnak szintén hólyagfa a magyar megfelelője. /5/ Békés megyében Békéscsabán, Szarvason, Tótkomlóson és Kondoroson, majd az ezekből a helységekből települt volt Csanád megyei szlovák községekben, igy: Pitvaroson, Csanádalbertiben, Ambrózfalván és Nagybánhegyesen / a volt Tótbánhegyesen/ is megtalálható volt, és elvétve még most is megtalálható a szlovák lakosság körében a klokoŐ' maghoz fűződő hiedelem, főleg az idősebb generáció körében. A közhit szerint szerencsét hoz st^st’ja donesje, pre stast^a, s'tast^a donásalo. Helységenként különböző erőt tulajdonítottak neki. Békéscsabán és Szarvason a házastársak egymás iránti hűségét volt hivatva megtartani. Békéscsabán csak asszonyok hordták, kis vászonzacskóban, ingük alatt nyakbaakasztva, hogy "férjüket megtartsa" a más asszonyok iránti szerelmi vonzalomtól. A békéscsabaiak - hasonlóan a Borsod megyei palócok szokásához - a tehén megrontása elleni védőszerül is alkalmazták. Amikor tavasszal a tehenet először hajtották ki a legelőre, egy fehér kendőbe klokoŐ magot csavartak és a szarva alá a homlokára kötötték, rontás ellen. Szarvason és Kondoroson nős férfiak is hordták maguknál, de a legények és lányok is, hogy jó élettársat kapjanak. A gazdasszony
