Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

nyalnak kialakítása, az állattenyésztés egyes ágainak fokozódása, a takarmányalap biztosítására irányuló törekvések, már mint a gazdálkodás jellemzői tűnnek fel. így a termelés ezeken a birtokokon eltolódik a belterjesség felé. Ez nemcsak a gazdálkodás intenzitásának növekedésében, hanem a termelt javak sokféleségében is megnyilvánul. Ez az eltolódás főleg az ipari növények termelése felé jelentős. Ezzel párhuzamosan jelentkezik a gépek alkalmazásának fokozódása is.

Az uradalom gazdálkodásában kétféle gazdálkodási formát lelhetünk fel:

1. / az uradalmon kivüli gazdálkodást, vagyis az olyat, amidőn az uradalom egyes birtokrészeket nem saját kezelésében hasznosítja, hanem azokat másféleképpen, elsősorban bérleti formában müvelteti.

2. / maga az uradalom saját kezelésében is jelentős birtoktesteket tart, melyek gazdálkodásának megvizsgálása is e dolgozat feladata.

A./ A Károlyi birtok uradalmon kivüli gazdálkodása

A Károlyi birtok területéből jelentős részeket bérleti formában gyümölcsöztettek. Ez nem egyedülálló eset, hiszen voltak olyan birtokok hazánkban, amelyek 1848 után a föld legnagyobb területét ilyen formában müveltették, mint pl. az Esterházy család tatai és gesztesi uradalmában. /73/ Ezeket a területeket az uradalom a jobbágyság felszabaditásáig roboterővel müveltette, mig a bérmunkával való müveltetés a szétszórtság miatt nehéz volt. Ez az eljárás főleg azoknál a birtokonál volt gyakorlatban, ahol megfelelő pénztőke nem állt rendelkezésre. A Károlyi birtok esetében azonban egy tőkkeerős ura