Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal

417.

hogy az én személyemet méltóztattak kiválasztani a nem egészen nekem szánt disz viselésére. Régen tudom, s most uj bizonyságaim is vannak rá, hogy a mi alma materünk valóban az a kegyes anya, aki iránt kebléről levált gyermekei egész életükben hálával vannak.

Az üdvözlések kazlaiban, amelyekben jó emberek segítenek nekem örülni, sokan vannak ismert közéleti jelesek is, nekem magamnak is ismeretlen jó emberek, akik büszkén közlik velem, hogy ők is a kolozsvári egyetem doktorai. Nekem eddig nem volt jogom dicsekedni, bár a hálát vagy húsz éve mondatlanul is érzem. Hiszen aki engem régészetre nevelt, s aki olyan barátot hagyott rám, mint Buday Árpád, az Posta Béla volt, a kolozsvári egyetem professzora, felejthetetlen és áldott mesterem, aki bizonyosan ide mosolyog most az Úristen aranyasztaláról. Ettől az órától kezdve azonban én is elkérkedhetek vele, hogy ennek az egyetemnek a doktora vagyok. Kérkedni akkor szoktam, ha sokan hallják, mint most, a hálát akkor érzem legigazabban, amikor egyedül ülök az Íróasztalomnál. Méltóztassék megengedni, illetve jóváhagyni, hogy a hálát és kérkedést egyesítsem ennek az új regényemnek a dedikációjában, amelynek utolsó fejezeteit hétfőn hajnalban Írtam meg, s amelynek első példányát már most letehetem a szegedi egyetem asztalára.

Ez alá az ajánlás alá, amely a mai dátummal sok ezer példányban viszi" szét a szegedi egyetem nemes és gyöngéd gesztusának, hírét a világba, mindenhová, ahol magyarok laknak, az alá az ajánlás alá Írtam le először az új címemet. ígérem Önöknek, hogy soha se fogok rá szégyent hozni."

19 x 12 cm-es nyomtatvány, a nyomda és felelős kiadó megjelölése nélkül jelent meg.