Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
40. 13. / Magyar Gazdasági Egyesület Köztelek részv. 945 fr. 14. / Mátrai Bányaegyesület 610 db. részvény, az érték megjelölése nélkül 15. / Budai Takarékpénztár 1300 fr. 16. / Bécsi Securitas Biztositó V. 1200 " 17. / Lánchidi 100 forintos kamatozó kötvény 1200 0.é. 18. / Szatmári Takarékpénzt, /alapitó/ 500 o.é. 19. / Pesti városi kölcsön 9600 20. / Lovarda, Lövölde, vivóterem kötv. .. 5251 o.é. /67/ 21. / Úrbéri kötvényekben 118900 22. / '» '» 3912 A Károlyi birtok tehát a hazai tőkésgazdálkodásban nemcsak a tekintetben járt az elsők között, hogy a mezőgazdaságban egyre jobban elterjedt, és az elsők között terjedt el a tőkés gazdálkodási forma, hanem abban is, hogy egyike azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, melyek legelőször lépnek kapcsolatba részvények, kötvények révén pénzintézetekkel és általában tőkés vállalatokkal. A meginduló kapitalista gazdálkodásban való ily jelentős részvétel lehetővé tette, hogy az uradalom jelentősebb zökkenő nélkül térhessen át a tőkés gazdálkodásra, hiszen tőkehiány ezen a területen nem jelentkezhetett. Ennek ellenére sem lehet azt ál]itani, hogy a birtok a hazai fejlődést messze megelőzve haladt volna ezen az úton, hiszen maga sem tudott szabadulni azoktól a maradványoktól, melyek általában az egész magyar mező
