Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Móra Ferenc levelezése a gyomai Kner-családdal

381.

Szeged, 1917. febr. 19.

Kedves Kner bácsi,

ne méltóztassék ezt a fidélis megszólítást rossz néven venni, - ez még abból az időből datálódik, mikor egyszer szegény Engel Lajos /l/ a kilencszázas évek elején összekoccintgattatott bennünket a nyugati pályaudvaron. Aligha méltóztatik rám emlékezni, akkor én süvölvény újságíró voltam, s éppen olyan kis helyen elférő csöndes falusi ember, mint ma. De ez egyre megy: vadidegenül is csak megköszönném Kneréknek azt a sok örömet, amit kiadványukkal minden Írástudó embernek szereznek. Kekem duplán és triplán, mert nemcsak iró és olvasó vagyok, hanem becsületes foglalkozásom szerint is könyvekkel bibelődöm: Tömörkény mellett a Somegyi-könyvtár könyvtárosa vagyok.

/Az idén beleérünk a 90.000-es kötetszámba./

Üdvözletemet előbb elküldtem volna már, de a gályarab életét élem s nehéz kimódolnom a levélírásra való öt percet. De most már, ha benne vagyok, csak megírom, hogy a kevés magyar lap között, amelynek Írott irodalom-rovata van, öt óv óta, mióta én szerkesztem, ott van a Szegedi Napló is, még a háború alatt is elspórolván valamennyi helyet az irodalomnak. Vidéki lapnál tán nincs is sok értelme, de - ha már egyebet nem adhatok - legalább megbecsülést adok ebben a formáiban az Íróknak és az irodalomnak. Természetes, hogy a Kner-kiadványokkal is érdemük szerint foglalkozom, - annál inkább, mert azoknak mindig van belső értékük is. Kern tudom azonban, a kiadóhivatal küldi-e a "támpéldányokat", a mostaniakról külön megküldettem. A Moly-könyvéről /2/ való recenziót két