Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

38.

Kisebb területek vásárlásától sem idegenkedik a család. így Bittó Ferenctől szerzik meg annak 338 kh. kiterjedésű birtokát. /64/ A pénzügyileg megsemmisülő kisnemes, dzsentri-birtokának a nagybirtokba való beolvadását ismerhetjük fel ebben a folyamatban. Ez ugyanis nem tudta megrázkódtatás nélkül átvészelni a kapitalizmusba való átmenet nehézségeit. A nagybirtok életében pedig szinte állandóvá lesz a birtok növelése. Károlyi György tőkéjét rendkivül mozgékonyán igyekszik gyümölcsöztetni, és ingatlanját szinte féktelen mohósággal igyekezett növelni. /65/ Egyik utasitásában is, melyet ,gazdaságvezetőjének ad, merkantil szellemű útmutatásai közben veti papirra azt a kívánságát, hogy "az uradalomban ne hagyjon sok pénzt heverni", hanem fektesse azt minél előbb ingatlanokba. így kerül sor például Damjanich Jánosnak, a szabadságharc hős tábornokának özvegyétől és apósától való földvásárlásra is. /66/

Amint tapasztalhatjuk is, a jelzálogrendszernek az alföldi területen ellentmondásos jellege van: egyfelől hozzájárult a tőkeszegény birtokosok teljes tönkremeneteléhez, másfelől pedig segiti a nagybirtokosok tőkefelhalmozását is. Az alföldi mezőgazdálkodásban is tehát egyre nagyobb szerepet játszik a profit, szemben az egyszerű földjáradékkal. így válik a föld is a profit forrásává, és igy gyökeresedik meg egyre jobban a kapitalista gazdálkodás is az alföldi tájon. Maga a Károlyi család tehát vámszedője volt annak a gazdasági helyzetnek, mely hazánkban a múlt század 60-as 70-es éveiben kialakult.

Föld, bánya, erdő képezték alapját a Károlyi birtok kapitalista gazdálkodásának, de jelentős szerepet