Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Orosházi népmesék
328. A fiatal nyelvtörténeti és népköltészeti kutató előtt fényes tudós pálya állott. S ekkor, még egyetemi ■tanulmányai befejezte előtt, 1879 februárjában, hirtelen elragadta őt a könyörtelen halál. Az egyetlen hir, mely megemlékezett róla, annyit mond, hogy "a bosnyák hadjárat alatt kifejlődött tüdővész következtébe" hunyt el, BudapestenP 25 éves korában. /4/ Nem tudjuk, miért kellett, 1878 nyarán, őszén, tanulmányait megszakítva, résztvennie Bosznia megszállásában, amelynek.során a végzetes bajt szerezte. De a kis nekrológnak ez az adata már megmagyarázza, miért fogyatkoztak meg közleményei a Nyelvőrben már 1878-ban, s miért nem fordult elő 1878 júliusa után többet a neve e folyóirat hasábjain, mint tudományos szerzőé. Arra azonban nem kapunk feleletet, vajon a Magyar Nyelvőr szerkesztői, Veres Imre tudós mesterei, Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond miért feledkeztek meg annyira a tragikusan elhalt fiatal kutatóról, tanítványukról, hogy halála alkalmával sem ejtettek szót róla folyóiratukban, a Nyelvőrben, amelynek pár éven át Veres Imre tán legszorgalmasabb munkatársa volt. Neve és emléke lényegében elfelejtődött, /5/ s csak most, halálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából elevenítjük föl újra, a legméltóbban: népköltési gyűjtése legértékesebb részének, népmeséinek együttes kiadásával . /6/ V
