Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

tozik az, hogy Nagykikindáig több, egymással csaknem pár huzamos meder fut, igy előfordul az, hogy a '•főmeder” a szétágazó, egymással párhuzamos medrekben eltűnik, kiszélesedvén ott bukkan elő, ahol a párhuzamos medrek ősz szefutnak.

A Galaczka-árok Nákófalva- Kis Bikács közötti szakaszon viszonylag épen maradt mederrészei és a Karlova- Beodra alatti Paktó, hatalmas lefüződött Tisza-morotva, arra enged következtetni, hogy a kettő sorsa közös és összefonódott volt. A Paktó lefiiződésével egyidőben szün hetett meg Perjámos felől a Torontáli Maros élővizfolyása. Az élővizfolyás megszűnése nem a vizfolyás lassú elapadásával történhetett, hanem viszonylag egész rövid idő alatt kellett helyet és lefutási irányt változtatni. Ezért nem fordul elő itt olyan eset, mint a Száraz-érnél , vagy a Margita-érné1, ahol a régebben kialakult mederben újabb, a kevesebb, lassúbb vízfolyásnak megfelelően, kisebb kanyargásu későbbi bevágódások keletkeztek.

Aranka

Az Arad-Tápé közti Maros-szakasz- elnevezvén azt az Árpád korban e területen legnevezetesebb település és vár neve után "Csanádi Maros"-nak - legrégibb és legnagyobb oldalágának tekinthető a szabályozásokig Fönlaknál kiágazó és Pádé közelében a Tisza árterületében eltűnő, tekergős kanyargásaiban a Körösökhöz hasonlítható Aranka. A Pönlaknál dél felé Ívelő Maros hajtü-kanyarula tában kiágazó Aranka eredete feltehetően nem tekinthető kezdettől fogva valónak, mert a Maros ezen a területen