Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

28.

eddig megismertünk. As a körülmény, hogy a polgári forradalmat az osztrák erők gyűrnek le, megakadályozták a továbbfejlődést, ennek következtében a gazdálkodás a roboton alapuló gazdasági rendszer irányába esett vissza. De a polgári forradalom bukása megakadályozta azt is, hogy a földbirtokok felosztása következtében a parasztok földfoglalási törekvéseit siker koronázza.

1848 tehát nem hozta meg megyénk parasztsága számára éfzt, amire vágyott. A feudális gazdálkodás maradványai erősen tartották magukat a mezőgazdaságban, és ennek következtében 1848 után is a feudális maradványok egész láncolatát vehetjük észre az uradalmi gazdálkodásban. Az elmaradt robotmunkát kétféleképpen akarták pótolni i

1. / az un. ledolgozás! rendszer fenntartásával

2. / újabb telepítésekkel.

A kiscsákói uradalom iratai között maradt fenn az ún. Zahlungsbüchers-Liste der Csakoer Wirtschaft c. szám adáskönyv, melyet még Petőfi István, a költő bátyja vezetett. Ez arról ad számot, hogy az uradalmi cselédek mellett olyan parasztokat is találunk, akik lakásért, vagy földhasználatért, vagy mindakettőért végezték munkájukat. Ilyen esetben bizonyos számú munkanapot is díjtalanul vagy terményért tartoztak ledolgozni. A kimutatások alapján megállapítható, hogy sok oly egyén volt az uradalom területén, akik 5-600 négyszögöl földet, 6-10 q búzát, 2-3 q. árpát kerestek meg ilyen módon az uradalomban. /50/

Az ilyen természetű munkavállalás elsősorban a munkaadóra előnyös, mert átsegíti őt azokon a nehézségeken, melyet a tőkeszegénység támasztott. A munkavállaló számára már nem ilyen kedvező, mert a kereset re-