Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Régi vízfolyások és elhagyott folyómedrek Orosháza környékén

284.

halakat halásznak ki belöle..."

Hódmezővásárhely és a Hódító jellemzésére a református egyház jegyzőkönyvében 1753-ban Szőnyi Benjamin lelkész akkori verselés szerint ezeket jegyzé meg:

"Tisza Maros közt van egy nagy sziget Mellyben van sok tér, föld, sok berek,veok liget Nyargal itt a jó ló untig nem tsak igét Itt sok jámbor Magyar szántogat veteget.

Mint osztán a Maros befolyt a Tiszába Két mély földel fellyebb a két viz torkában Mező Vásárhelynek akadhatsz nyomában Szegedről itt lehetz T. i.zen két órában.

Egy felől a Várost nagy Tó mosdogállya Hód vizének hivják; fél hold a formája Itt volt egykor Scytha eleink tanyája Mint Bonfiniusnak megirta pennája.

Sokszor hogy e Tónak túlsó partján jártam;

Egy tengernyi vastag Cserepeket láttam Mik lettenek légyen? a midőn forgattam;

Lenni test hamv* rejtő Vedreknek találtam.

/30. versszakasz:/

Egy felől Szegeden C ászár népe lakott Másfelől Gyulában a örök maradott;

Ez nép minden adót Szegedre beadott Amoda Töröknek tsak figét mutatott’."

Alig száz évvel ezelőtt a Hód-tavon még hajóztak. Palugyay igy tudósit erről: /39/