Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán

25.

hogy a telepeseknek juttatott föld kiosztása tekintetében önkényesen járjon el. A kiosztandó földek kijelölésénél egyoldalúan járt el, és erre a lehetőséget éppen az a körülmény biztosította, hogy a majorsági föld tervszerű növelése következtében mind kevesebb lehetősége volt a parasztságnak arra, hogy másutt vagy másféle munkát vállaljon.

Ez a földéhség fog kifejeződni az 1848-as forradalomban is, midőn a Békés megyei parasztság, igy a Károlyi birtokon élők is, elsősorban földfoglalásra, továbbá pedig a legelőelkülönözésre törekedtek. Ekkor akarta a parasztság megszerezni azokat a területeket, melyeket a földesúr eddig magához csatolt, vagy amely ezelőtt az urbariális földekhez tartozott. /44/ Ilyen mozgalmak ismeretesek voltak nemcsak Békésen, Gyulán, Szarvason, Kétegyházán, hanem Orosházán is. Ez utóbbi helyen kifejezetten földigénnyel léptek elő a parasztok, és az eddigi legelőelkülönözést kifogásolták. /45/ Megtámadták elöljáróikat, másokat választottak helyettük, a földesúri föld feldúlását akarták, az uradalmi épületek széthányását, hogy a legelőket visszafoglalják. /46/

1848 végén újabb parasztmegmozdulás keletkezett 0- rosházán, melynek céljai azonosak az előbbivel. Szombathelyi alispán súlyos fenyegetéssel próbálta a parasztságot megfékezni, de hiába. A Károlyi uradalom egy részét elfoglalták, és ekkor hiába hivják fel az urasági föld elhagyására őket, nem kerül rá a sor. /47/ Ezeket a parasztokat csak úgy tudják megnyugtatni, hogy megígérték nekik a legelőelkülönözéssel kapcsolatos perüknek felülvizsgálását. Amikor ennek megváltoztatására nem került sor, a parasztok újból forrongani kezdtek és a legelőelkülönözés alkalmával az uraságnak juttatott csákói