Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata
250« kékalga sejthalmaza látható. Végül felmerül a kérdés: van-e valami jelentősége a bemutatott mikrovilággal való foglalkozásnak? Azt lehet mondani, hogy bizony, hosszú ideig inkább csak a rendszertan tartotta őket számon mint érdekes objektumokat, s legfeljebb mint vonzó külsejű szervezetek kerültek a kutatók mikrosztóp3encséi alá. Persze közben alapvető élettani, öröklődéstani megállapítások is születtek vizsgálatuk során. Életük figyelmesebb tanulmányozása megmutatta, hogy ezeknek a szervezeteknek a fénykihazsnáló képessége általában jóval nagyobb, mint a magasabbrendü növényeké, mint pl, műveleti növényeinké. Egyes Chlorococcales-féléknél és Volvocales-fajoknál a produktivitás a magasabbrendü növényekét 50-60-szorosan is túlhaladja. Élő "fényakkumulátoroknak" bizonyultak, s a mindinkább kiterjedő kísérletek alapján egyes kutatók úgy látják, hogy ezeknek a felhasználásával lehet majd megoldani az "iparosított" organikus anyagtermelés problémáját. A legújabb időben gyógyszernyerésre is próbálják az orvoskutatók e szervezeteket felhasználni. E téren nemzetközi viszonylatban is egyedülálló eredményeket ért el dr. Krámli András orvosprofesszor, a szegedi Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetének igazgatója, aki Orosháza környékének, szülőföldjének egysejtű növényeit is felhasználja új gyógyanyagok előállítására irányuló kutatásaiban. Talán nincs már messze az az idő, amikor a tudomány a régi korok átkát és a mai idők egyik legjelentősebb belvízproblémáját, a növényi mikroszervezetek vizvirágzásos tömegprodukcióját a termelés szolgálatába állíthatja. /25/ Szeged, I960. Kiss István
