Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata

248.

Oseillatoria irrigua Kützing, Oseillatoria limosa Agardh, Scenedesmus, és más zöldalga fajok.

A felsoroltak közül néhányat még részletesebben is jellemzünk és mikroszkópi fényképfelvételen bemutatunk:

1. Noatoc commune Vaucher. Telepét bemutatja a II. tábla 6. mikrofelvétele. A tavaszi szikes laposokra, amelyekben tavasz közepéig van viz, igen jellemző ez a kékalgaféleség. Különösen gyakori a szőkehalmi sós tavak, a Kakasszék és a Kardoskút-pusztaközponti Fehértó medrétől délre elterülő szikes laposokon. Szórványosan

a Harangos érben is előfordult. A telepe kora tavasszal többnyire gömbalakú, amely olykor az almanagyságot ist

eléri. Később azonban hasadások keletkeznek rajta, s a kocsonyás és rugalmas telep hullámossá válik, majd kisebb részekre szakadozik. A szine barnászöld, barna, vagy okkersárga. A kocsonyás telep a vizet hosszú ideig magában tartja, nyár közepére azonban rendszerint teljesen kiszárad és fekete, erősen összezsugorodott, törékeny darabokká formálódik, sőt olykor porszerüen széthullik. E kocsonyás tömeget keresztmetszetben mutatja be a 6. mikrofelvétel /500-szoros nagyitás/. A kocsonyaanyagba gyöngysorszerüen egymás mellé rendeződő sejtekből kusza fonalak vannak beágyazva. A sejtek csaknem gömalakúak, kb. 5-6 ^ átmérővel.

2. Oseillatoria brevis Kützing. A szikes tavak iszapos partján olykor sötét kékeszöld telepei terjedelmes bevonatokat alkottak. A trichomák többnyire a végükön kissé iveitek és elke3kenyedők. Szélességük 5-6,^, körül mozog. A trichoma a sejtek harántfalainál befüződést nem mutat. E jellemvonások a II. tábla 5. mikrofelvételén jól láthatók, amely 800-őZoros nagyításban készült. A sejtek hosszúsága kb. 1,5-3 ((.