Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata

246.

4. Chrysophyta 11

5. Chlorophyta 51

5

32

6

69

22

152

Fajok szama 11 p 11 p 1 pzl

összesen

358

Az is általában tapasztalható volt, hogy az árvizes esztendőkben a vizvirágzások száma csökkent. Ilyenkor ugyanis a vizek kevésbé voltak tespedő állapotban, s koncentrációs fokuk, illetve tápanyag- és serkentőanyagtartalmuk is kisebb volt. Ezek a viszonyok pedig kevésbé alkalmasak a vizvirágzások kialakulása számára. Abból a körülményből kiindulva, hogy a szikes vizek sókoncentrációja Alföldünk egyéb belvizeinél általában nagyobb, arra következtethetünk, hogy a szikesekre elsősorban jellemző fgjDkat az árvízmentes időszakokban fellépő fajok között kell keresnünk.

A táblázatból kitűnik, hogy a csak árvízmentes években előforduló fajok száma megegyezik az árvizes időszakok fajszámával, s hogy az árvízmentes és árvizes években egyaránt fellépő speciesek száma külön-külön csak kevéssel haladja meg az előbbi kategóriák fajszámát. Az árvízmentes években a víz szennyezettsége is rendszerint nagyobb volt, ami különösen jól tükröződik az Euglenophytonci megoszlásában. E törzsből ugyanis az árvízmentes időben 57, az árvizes időszakban pedig csak 19 faj fordult elő kizárólagosan. A csak árvizes években megjelenő, és az árvízmentes és árvizes években egyaránt előforduló speciesek összes száma éppen csak eléri a kizárólagosan árvízmentes időszakokra jellemző Euglenophytonok fajszámát. Az egyes törzsek közül a Chlorophyta törzs mutatkozott fajban leggazdagabhnak. E fajoknak azonban kb. csak egyötöde volt jellemző az árvízmentes időszakokra.