Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Az Orosháza-környéki szikes vizek mikrovegetációjának vizsgálata
tavaszig 7,5-9, nyáron pedig 8,5-10 között ingadozott. Az OroBháza-környéki szikes vizek ás talajok makrovegetáeiója helyenként eltéréseket mutat. Ez a legérzékenyebb jelzője annak, hogy a "szikes" talaj kémiai és fizikai sajátságok tekintetében korántsem egyforma. Ez alkalommal nem sorolom fel a teljes flórajegyzéküket, csupán a legjellegzetesebb sziki elemeket emlitem meg. A legjellegzetesebb sós sziki növényegyüttes a Kardoskút-pusztaközponti területen található. A Fehértó nyárközépre rendszerint teljesen kiszáradó, sóskérgü agyagos alzatán legtöbbnyire egyedül csak a bajuszpázsit /Crypsis aculeata /!/ Ait./ alkot terjedelmes állományokat. /I. fénykép/ A-tópart vizből korán kikerülő részein igen gyakori a sziki őszirózsa /Aster tripolium L. ssp. pannonicus Soó/, s a magasabb északi partoldalakon mindenütt előfordul a sziki útifű /Plantago maritima L./ A partmellék sekély vizében vagy a kisebb szigetek körül a sziki káka vagy zsióka /Bolboschoenus maritimus /L/ Palla/ a legelterjedtebb állományalkotó. Itt-ott a nád /Phragmites communis Trin./ is nagyobb foltokat alkot. Ezzel szemben pl. a pusztaföldvári Harangos-érben a nádon kivül a Bolboschoenus maritimus /!/ Palla a fő állományalkotó . Az Orosházától közvetlenül keletre levő Szik hát és a délnyugatra elterülő Szőkehalom területén a sziki saláta vagy sóvirág /Statice Gmelini Willd./ a leg Jellegzetesebb sótürő növény, az ún. III. osztályú szik jelzője. A Bogárzó laposaiban is előfordul. A Gyopáro^i fürdő tavában a nádat időnként irtani szokták. A tó sekély parti régióját teljesen elfoglalja a vizből csak kissé kiemelkedő Bolboschoenus maritimus /L/ Palla állománya. A Kakasszék egész területén a nádon kivül ugyancsak a Bolboschoenus maritimus a legelterjedtebb