Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A battonyai zendülők pere
záró módon ia igazolják. 10. Pintér Péter beismeri, hogy a kérdéses időben előbb Nagy György András vezetése alatt ő is bement a városházára, hogy Pakurár Mitrut kiszabadítsák. Azt is beismeri, hogy midőn ezen tervök sikerült, bent volt azok között ő is, kik az állítólagos miniszteri rendelet kiadását követelték; tagadja azonban, hogy akármely alkalommal fenyegető szavakat használt, vagy más különben fenyegető magaviseletét tanúsított volna. Ezzel szemben Pakurár Demeter, Szekerka Mihály és Farsang József vádlott társai a vele történt szembesítés alkalmával igazolták, miszerint ő csak úgy lármázott, mint szembe mondók, és hogy a csendőrökre hajigáit, a városháza ablakait beverte, és a hatóságot életveszélyesen fenyegette. 11. Krszta Miklós beismeri, hogy bent volt azok között, kik a főszolgabirótól a rendeletet kérték, ő azonban úgy mond, csak nézelődött, de tagadja, hogy bármit tett volna. Ezzel szemben azonban Hambach Ernő, Gyurki János, Boka István, s Balázs Ferencz hit alatt kihallgatott tanúk egybehangzó vallomásukkal igazolva van, misze rint ő éppúgy, mint vádlott társai, szidalmazta és fényé gette a szolgabirót. Azok között volt, kik Szabó Lajos szolgabirót, midőn ez a tömeget megnyugtatni igyekezett, hazugság, ámitás "agyák ki a rendeletét" szavakkal félbeszakították, később pedig a feldühödött tömeget az ablakok bezúzására biztatta. 12. Trifon Száva csak annyit ismer be, hogy a kérdéses időben a piaczon jelen volt, de csak mint néző, tagadja azonban, hogy lázongásban bármi részt vett volna. Ezen tagadásával szemben Farsang József vádlott társa szemébe mondja, hogy Pakurár Demeter kibocsátását előbb a csendbiztostól, majd a főszolgabirótól erőszakkal való