Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

A battonyai zendülők pere

175.

mi cselédség és a béresek társadalma. A nagygazdáknál és a bérlőknél, valamint a birtokosoknál ledolgozásra kényszeritették a mezőgazdasági munkások többségét. Az aratás alkalmával a termés 10-11-ed részét szalma nélkül és fél hold földet felszántva teljes használatra, vagy 1 holdat felesre, amiért 60-150 napot is kellett dolgozni, - sovány kosztért. /6/ A viszonyokat neheziti, hogy az árvizvédelmi munkák, amelyek korábban még tetemes kereseti lehetőséget jelentettek, ekkorra megszűntek. 1890-ben még jótékonyan hatott a szárazéri csatorna épitése, amelyet az előbbi évben kezdettek meg, de 1891-ben már nem volt munka. /7/ A munkaerő olcsóságát a gépek is leszorították. Battonjíán 14 cséplőgép dolgozik, a 100 holdon felüli birtokosoknál 39 a vetőgépek száma. /8/ Politikai szabadság nincs. Az egyesületek alakulása iránti kérelmeket a főszolgabirók elutasítják. Jellemző, hogy 1890-1900 között egyetlen földmunkás egyesület sem működik Csanád megyében, illetve egynek sem adnak működési engedélyt. /9/ A viszonyokról az iskolázási helyzet is jellemző képet mutat. 1891-ben Csanád megyében a tankötelesek 73 %-a járt iskolába a hatóságok minden buzgalma ellenére. 1894-ben a megye 20.594 iskolába járó tanulójából 1841-nek tankönyve sem volt. 6835 iskolaköteles korú gyermek pedig egyáltalán nem járt iskolába. A 20.594-ből is az ötöd rész 8 hónapnál kevesebb ideig járt. /10/ A nemzetiségi lakosságú Battonyán még ennél is rosszabb az arány, a román tanulók 64, a szerb tanulók 66 %-a járt iskolába. /II/