Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Babáj Gyurka

164.

Babáj Gyurkát a falvak, tanyák szegény népe a maga bátor képviselőjének tartotta, ezért halálának hirét sem akarta elhinni. A szegedi újság is emliti augusztus 20- ánj "Babájrél nálunk nehány nap éta az a hir terjedt el, hogy él, s hogy nem lőtték meg. Sőt azt az adomát beszélik, hogy egy közelvidéki urasághoz levelet irt, melyben tudatja, hogy meghalt; kéri tehát, hogy a temetési költségre 200 forintot küldjön. Mindezt természetesen mesebeszédnek tartjuk, hanem ha csakugyan Babáj volt, akit a csorvási csárdában lelőttek, nem ártana ezt hivatalosan is közhirré tenni, hogy az efféle mende-mondák megszűnjenek." /26/

Babáj és társai az ú.n. kocsinjáró betyárok közé tartoztak. Lelövetésük színhelyén talált holmijaik listája fényt vet a kocsinjáró betyár életmódjára, szükségleteire:

"Körözvény.

Békés Megyei közbiztonsági közegek által f. é. aug. 5.én a Csorvási-csárdánál üldözés közben agyonlövetett Babáj György és 2 társainál talált holmiknak öszveirása.

1. Egy vastengelyü, szegedi mintájú, gömbölyű gyékényernyővel ellátott s hátul pokróccal fedett kocsi.

2. Egy mocskos szőrű heréit ló b. ez./bal combján -Sz. F./ 01.

3. Egy pej heréit ló hátulsó ballábán kesely OS és

4. Egy sötét pej heréit ló j. ez. 4103 jegyűek.

5. Két dupla fegyver töltve

6. Egy szimpla fegyver töltve

7. Egy karabin kilőve

8. Két dupla pisztoly töltve

9. Egy bunda

öszvesen 6 drb fegyver