Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Babáj Gyurka

162

/29-én/ már a kiszombori erdő mellett rabolták ki egy kereskedő kocsiját. Még aznap este megerősített perzekutor járőr indult üldözésükre Szegedről, azonban a szokásos eredménytelenséggel tudott csak visszatérni. /21/

Július utolsó napjaiban Arad megye Békés és Csanád megyék közé benyúló részéről, a Medgyesi pusztáról és Medgyesbodzás környékéről jelentette az eleki szolgabiró Babáj és bandája felbukkanását. A felbolygatott vármegyék perzekutorai ekkor már állandó készenlétben álltak és intézkedések történtek több megye együttes megmozdulásaira is. /22/ Ennek ellenére a betyárok teljes biztonságban érezték magukat. Az egyik aradi lap értesülése szerint Medgyesbodzáson "... egy zöldre festett kocsin behajtottak az egyik gazdához, s lakmározás után több látogatást is tettek a községben és duplapuskákkal valának felfegyverkezve, s látogatásuk közben rendkívüli nyugodtsággal beszélgették, hogy 3-4 hetet szándékoznak e vidéken tölteni." Augusztus elején Bihar megye déli részébe tették át tartózkodási helyüket Babáj és cimborái. Az inándi határban lévő Zsemberi csárdában látták őket, amint "... ürük vásárlása ürügye alatt, jól fegyverkezett állapotban s több szekereken..." megjelentek. Bihar megye azonnal katonákból és pandúrokból alakított őrjáratokat küldött ki, ezek azonban anynyira ügyetlenek voltak, hogy a betyárbanda Nagyszalonta városába is bement, anélkül, hogy észrevették volna.

A vámsorompón át egyenesen a Félix-fürdőbe vonultak, ahol jóidéig tivornyáztak, majd odábbáltak. /23/

Augusztus elején a Szegedi Híradó egyik hirét /amely közölte, hogy Rózsa Imre csongrádmegyei csendbiztos három rablót - akik nem tartoztak a Babáj-bandához - elfogott/ valamelyik pesti német lap elferdítve úgy kö-