Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
Babáj Gyurka
161. távirati tudakozódás után azonban kiderült ennek valótlansága. /II / Az eredménytelenséget látva, július 22-én ismét nagyobberejü perzekució indult Szegedről a Tiszán át. Mig azonban a pandúrok Klárafalva körül keresték a betyárokat, ők a szőregi állomáson a Temesvárra menő személyvonatot akarták megtámadni. A vasúti tisztviselők, a bandát idejében észrevéve,, segítségért sürgönyöztek Szegedre, ahonnan azonnal külön mozdony indult tizenegy vadászkatonával. A katonák olyan gyorsan érkeztek meg,hogy még idejében közbeléphettek. Babáj Gyurka és legényei a közeli kukoricásba menekültek, ahol nyomuk veszett. /18/ Néhány nap múlva a hiressé vált betyárbanda Békés megyében tűnt fel. Az orosházi és csorvási postamesterek a nagyváradi postaigazgatósághoz erről jelentést küldtek: "július 27-én több rabló jelent meg a csorvási tanyákon, s aznap üldözőbe is vétettek az arra hivatott megyei közegek által, de menhelyet találván a szokatlan magasra nőtt s nagy kiterjedésű kukoriczákban, daczára a folytonos üldöztetésnek, elfogatásuk nem sikerült, s most is ott lappanganak..." Mivel a közbiztonság Orosháza és Csaba között megromlott, július 29-től kezdve a postakocsit fegyveres kisérettel járatják. "... annyival inkább, minthogy most a búza kereskedés megindulván mindennap pénz szálúit ások történnek..," A kiséretet a betyárok kézrekeritéséig, vagy kukoricatörésig szükségesnek tartják a postamesterek. /19/ A Békés megyei hatóságok Tomcsányi József főispán személyes irányítása mellett próbálták kiköszörülni azt a súlyos csorbát, mely a többi megye pandúrjainak tekintélyét alaposan megtépázta. /20/ Jellemző a betyárok jó lovaira és "kiszámíthatatlanságára," hogy csorvási feltűnésük után két nappal
