Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Babáj Gyurka

159

tek. Babáj "a tüzelés alatt fölállt a partra és a legkih^vóbban viselte magát, egyre invitálván a megtámadókat közelebb, de akiken nem fogott a szives hivogatás." /12/ A hatóságok - elsősorban tekintélyük megszilárdítása végett - sikertelenül próbálkoztak a híressé vált betyárbanda felkutatásával és elfogásával. Július 9-én a torontáli és Szeged városi egyesült persecutió 12 vadászkatona kíséretében éppen Babájék után nyomozott, mikor a betyárok a zsombolyai /Torontál m./ szekérpostát az ottani indóháznál kirabolták, és a fedezetül kirendelt két katonát kíméletlenül agyonlőtték. A pandúrok Babáj Gyurka és társai helyett, tévedésből békés parasztokra lövöldöztek a határban. /13/ A "persekutionális komédiák" minden tágabb látókörű embert meggyőztek "vármegyei rendőrködésük élhetetlenségéről." Az ellenzékkel szemben, a kormánypárt politikai tőkét igyekezett kovácsolni a megyei rencLi önkormányzat maradványaként működő vármegyei pandúrság tehetetlenségéről. A perzekutorság további fenntartása, vagy helyette az országos, központilag irányított, felszerelt és kiképzett rendőrség, illetve csendőrség megszervezése szőnyegen forgó kérdés volt éppen ebben az időben. /14/ Babáj és bandája sikereit a kormány annak a bizonyítására használta fel, hogy a megyei önállóság már idejét múlta és tehetetlen. Ennek jegyében a belügyminiszter július 10-én rendkívüli közgyűlés összehívására utasította Szeged városát és Gsongrád megyét, intézkedéseket követelve a rablók megfékezésére. A miniszteri leirat megpendítette egy kormánybiztos kiküldésének gondolatát is, aki teljhatalmat kapna, de csak a közrend helyreállítása terén. A július 19-én tartott Szeged városi közgyűlés hosszas vita után a szegedi rendőrséget - katonai segítséggel - alkalmas-