Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Babáj Gyurka

157

madták és lefegyverezték a palotai csendbiztost és két legényét, az arra menő kocsikat pedig nem engedték tovább. Néhány fogaton egy lakodalmas társaság utazott. Őket is megállították, és a vőlegényt keresték közöttük, de mivel az másik úton ment, ötórai várakoztatás után a násznépet útnak engedték. Pénzt vagy bármi mást senkitől sem vettek el. Egy embernél kétezer forint volt, de őt is bántatlanul elengedték. /8/

A palotai eset hatására Csanád megye Hofbáuer Sándor makői főszolgabirőt megbizta a "Tóth János Holdmező Vásárhelyi, Babáj György’ s Vajda András makói lakosok és társaikból alakult’, s nem csak e megyében, de a szomszéd vidékeken is a közbátorságot fenyegető, személy és vagyonbiztonságot veszélyeztető rablóbanda üldözésével és kézrekeritésével." Egyúttal rendelkezésére bocsátották "a megyebeli összes csendlegénységet" és egy katonai segédcsapatot is. /9/ A feudális megyei önállóság / a megyehatárt üldözés közben sem volt szabad átlépni! / azonban annyira korlátozó hatású volt, hogy Hofbauer felhatalmazásának nem lehetett lényeges eredménye.

Június 21-én este vakmerő vállalkozásra kényszerült Babáj bandája: kocsival keresztülhajtottak Szeged városán, a hidon át Újszeged felé. A Csongrád megyei pandúrok már az algyői komptól kezdve üldözték őket, mégis nyomukat vesztették, hiszen nem is gondoltak arra, hogy a betyárok bejönnek a városba. A hidat őrző hajdúknak a kocsi gyanússá vált, de a mögötte gyalogló hat-hét fegyveres betyárral nem tudtak szembeszállni. A banda tagjait a hid közepén érte utói az egyik pandúr és a lovak zabláját megfogva akarta megállítani a kocsit. Ezt látva, Babájék rögtön lelőtték őt, sőt az ujszegedi oldalon a zajra előugró egyik Torontál megyei hajdút le is te-