Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)
A dél-alföldi Károlyi uradalom gazdálkodása a XIX. század derekán
13. ták a parasztok ellenállását,, Nem lenne azonban teljes az uradalom gazdálkodásáról nyújtott kép, ha annak jellegzetességeit csak a rá** sárhelyi példák alapján akarnánk megállapítani. Habár a század második felében az uradalmi gazdálkodás jelentős mértékben kiterjedt, mégis fennmaradt bizonyos mértékben a béjrleti rendszer is„ Több helyen a föld minősége, vagy az uradalmaktól való távolság arra késztette az uradalom vezetőit, hogy ezen a területen lemondjon az allodizálásról és ezeket nem egyszer bérbe adták. Azonban itt is súlyos ellentétek bontakoztak ki* Az uradalom állandó terjeszkedése miatt ellenszegül a parasztság,, Vida jószágkormányzó azt Írja, naz uraság ellen vannak minden parasztok.” Ennek oka pedig az, hogy a Csaba párasztjal bizonyították, hogy "az uraságnak Körös mellett lévő egy kis cserjés erdejét,talán nem tenne 6 jugerumot, csak azárt, mert határjokban van, magúkénak tenni kívánnák, én megmutattam /Írja Vida/, hogy mindig az Uraság dispozitiojában volt, mind bizonyságok, mind más levelekkel is. Azért a nemes vme továbbra is az Uraságnak adjudieálta, de /t„i. a parasztok/ ők a Felséges Consiliumra apelláltak, nem tudom, mit fognak attól nyerni, vagyok olyan reménységben, hogy talán ottan is helytelen kívánságokat meg nem fogják hallgatni, annyival is inkább, mert mivel ő Felsége erdőknek conservatióját felette eomendálja, és ha kezekre menne, tudom, csak helye maradna. /26/ A parasztság tehát irtásokat csinál azokon a területeken, melyek kezébe kerülnek, és minden darab földért megküzd, hogy kezébe jusson» Vida Károly még más i- / lyen esetről is beszámol, mely a királyhegyesi pusztán játszódott le, amint Írja "a királyhegyes! puszták iránt nem kevéssé megütköztem, a minap revideálván azon pusz
