Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Értékes adatok egy orosházi iparosmester családi feljegyzéseiben

147.

oldottak-Sámson felé. A kik / a huszárok. Sz. F./ közül egy valahogy hátra maradt, mit észre vett egy pár vasas németazonnal üldözőbe vette. Nem tudni azomban mi okból, az egyik mikor már jó messze voltak, vissza fordult. A másik még üldözte, de ... lefordult lováról, mit a huszár észre vévén azonnal vissza fordult, nem gondolt a némettel, tsak a lovát fogta el és igy harmad magával futott társai uitán.. Hogy a némettel mi történt, nem tudom.

A térparantsnok, bizonyos Gab án.yi ... ezeket mind meg tudván, a községházátóli menekülésre tselt használt.

Ő ugyan is igen jó setét pej lovára ülve meg várta azon tudósítást, mig az ellenségnek zöme, élükön a fő tisztek, be érkezik. S mikor már tudta, hogy a németség kint maradt része a temetőnél ütött tanyát, s mikor már látta, hogy az ellenséges tömeg a Jegyzői laknál be fordult, akkor vette lovát sarkantyú közé, s futott az úgy nevezett Csabai utzán ki felé a községből, mit látván emezek, azonnal hajrá, többen utána futottak az el érhetetlen drága prédának. Ez azomban a második fordulónál a Csabai utzán jobbra, meg látott Szabó Györgynek kapuval el nem látott udvara hátuljában egy nagy kupatz nádat. Való szinü, hogy tartott a szerencsétlenségtől, ezen udvarba a nád háta mögé vonult, innen nézte, mikor a prédát üldözők a ház előtt el nyargaltak, s nézte azt is, midőn mindnyájan vissza tértek, miután ki jött ő is bizontalan állásából és éppen azon az utón, a mellyen előbb a németek vissza jöttek, végig vágtatott. Szegényt az olta nem is láttuk.

Itt bent a községben meg erősitett őr járat minden uttzán váltakozva reggelig. El mentek az tiszteletes Mikolai Ur ablakjára, meg tudandó, hogy van-e az ő