Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Értékes adatok egy orosházi iparosmester családi feljegyzéseiben

141.

váltőforintért. / A kőmiveslegények keletje meglehetősen nagy lehetett. Erre mutat az is, hogy Supkégel ingyen élelmezést adott Teszárnak, hogy napközben étkezés céljából el ne menjen. Állítólag akkor - korabeli legényszokás szerint - aznap nem került volna józanon haza./

1844. január 13-án reggel tette le Bubik mester az első téglát a ház délnyugati alapjába. /Supkégel büszkén jegyzi meg, hogy éppen Orosháza újratelepülésének századik esztendejében./ A falakat külső állvány nélkül, belülről rakták fel, több mint 16 ezer téglát használtak fel, az épület többi része vályogból készült. A falak felhúzása / az előszoba nyugati és északi oldalát kivéve, amelyek későbbi munkák/ 11 hét alatt megtörtént, és Vitéz István ács keze nyomán még 1844-ben tető alá került az épület.

Az ácsmunka dija 48 váltóforintta rúgott. Mivel az építtető pénze kifogyott, a vakolásra, stukatorolásra és padlózásra egyelőre nem került sor, az ideiglenes lakhatásra deszkákat szegeztek a gerendákra, és lesározták őket.

1845-ben Teszár János végezte el a vakolást és a bemeszelést 90 váltóforintért. 1846-ban történt meg a padlózás és a belső festés. A Supkégel család 1844. szeptember 30-án költözött be az alsó lakásba, és 1846. november 11-én az emeleti részbe.

III.

A szabadságharc utolsó napjai Szegeden, Makón

és Orosházán

"1848-ban a haza sorsa úgy kivánta, hogy hazáját mindenki védelmezze minden ki gondolható eszközökkel. Ma-