Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Értékes adatok egy orosházi iparosmester családi feljegyzéseiben

136.

iparoscsalád történetén keresztül a helyi kézműipar, parasztiparosság helyzetéről, fejlődéséről. 2. A szabadságharc előtti Orosháza épitéstörténetéről és 3. A 48-as aza badságharc utolsó napjairól szegedi, makói és orosházi vo natkozásban. Ez a rész országos szempontból is figyelmet érdemel.

Az értékes kézirat ma a leszármazottak, Sülé nővérek /Orosháza, Rákóczi u. 2./ tulajdonában van, a közrebocsátáskor nekik tartozunk köszönettel.

1.

Egy iparoscsalád története és a szerző önéletrajza.

Supkégel Mózes családi szóhagyomány után úgy tudja, hogy nagyapja, aki foglalkozására nézve szíjgyártó legény volt, 1750 körül Erdélyből jött evangélikus vallásának üldözése miatt Orosházára. Supkégel György, a nagyapa, németajkú /szász/ és igen erős testalkatú ember volt. 0- rosházán megnősült és 17 gyermeke született. Eleinte jól ment a sora, később azonban elszegényedett és csak egyetlen kis háza maradt ”... a mostani helység kortsmája tövében azon a tájon, hol az 1556 év táján a régi Orosz Egyházának temploma a törökök által elpusztittatott.”

Szerzőnk apja /szintén Mózes/ 1781-ben született. Korán árvaságra jutott, majd öt év alatt Such András csabai asztalos és üveges mesternél elsajátította az asztalosságot. 1800. elején Vásárhelyen dolgozott, mint asztaloslegény, utána három évig Nagykikindára szegődött. Hazajőve Orosházán a kis házban telepedett le. "De mesterségének a még akkor fényűzést nem ismerő Orosházi nép előtt kevés sikere volt, minek következménye az lett,