Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1960)

Az aradi hiteleshely vezetői

112. kancellári címet visel, ugyanakkor, midőn püspök, sőt rövid ideig prépost a kancellár. Mint Gottfried kancel­lár-prépost, Rajki la a tőle kiállított oklevelekben ki rályok bőkezűségének dicsőítésére használja a legtöbb szóvirágot. w A vonatkozó oklevélszövegek szerzőjük mű­veltségét is bizonyítják. Találóan nevezi Arad történet Írója e prépostokat e vidék első rapszódikus államböl­cselőinek. /57/ Miklós /1309 XI. 18./ Gentilis bíboros megbízásá­ban járt el. Ismeretes, hogy Károly Róbertét 1301-ben Gergely esztergomi érsek székhelyén megkoronázta ugyan, de nem a "szent-koronával.P Ezt a koronázást senki, még a szentszéki követ sem tartotta elegendőnek. Ezért maga Gentilis bíboros is sürgette a "szent-koronával" való megkoronázását. Ezt megakadályozta, hogy a Bajor Ottó­tól elvett "szent-korona" még mindig László erdélyi vajda kezében volt. Ennek visszaszerzésén fáradozott tehát a bíboros-legátus. Az 1308. XI. 27-*i országgyű­lés után megindultak a tárgyalások László vajdával. Gentilis bíboros és Tamás esztergomi érsek megbízásá­ból Miklós aradi prépost és olvasókanonokja is útnak indultak a vajdához a "szentkorona" kiadása végett.Fá­radozásuk azonban sikertelen volt.'/58/ László /1314/ Dénes comes fia. Testvéreivel e­­gyütt a váradi káptalan előtt megosztozott családi birtokain. Az egyezség értelmében László prépost, to­vábbá Solumus és Miklós fivérei kapták a biharmegyei Tobul és Wrsi, ezenkívül a szolnokmegyei Markus bir­tokot, viszont a szolnokmegyei Aka és Zelesde, valamint a biharmegyei Besenyő megmaradt Lóránt és Balázs test­véreik tulajdonában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom