Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
66 IV. BETYÁRVONATKOZÁSU NÉPHAGYOMÁNY OK OROSHÁZA KÖRNYÉKÉRŐL A nép hálás emlékezete kimeríthetetlen gazdagságban őrzi a betyárvilág emlékeit. Az öregek elbeszéléseiből színes. eseménydús világ bontakozik ki. sajátos hangulatával, ízig-vérig alföldi vonásaival Alapjában véve nem igen volt a betyárvilágnak olyan jelentősebb eseménye, melyről a nép ne tudna. Az, hogy a falvak, tanyák lakói mire temlékeznek vissza, népi szempontból egyben értékmérőt is ^jelent. A nép csodálatos válogató ösztöne csak az arra érdemes vonásokat őrzi meg, itt - ott azonban a ponyvák olvasásának romboló hatása is mutatkozik A legtöbb értékes visszaemlékezést a vásárhelyi puszta hajdani lakóinak leszármazottjaitól lehet hallani, de egész Orosháza környéke bőséges tárháza a népemlékezet igazgyöngyeinek . t eljesen összegyűjteni sohasem lehetne őket, pedig minden fáradságot megérnének. A vásárhelyi pusztán hajdan nagyarányú pásztorélet folyt Ennek nyomai ma már alig vannak meg, A hatalmas vásárhelyi pusztából 1858-60 körül a kutasi és a tatársánci pusztákat a városi háztulajdonosok között kiosztották. Minden ház után 450 négyszögöl (1 kisföld) földet ingyen adtak, de csak kevesen fogtak hozzá a műveléséhez, mivel nagyon messze volt és kevés is arra, hogy meg lehessen élni belőle. «Nem vót a fődnek böcsülete, a távoliakat öt -hat forintér is eladták Vótak olyanok, hogy öszszevettek egy csomót és rákőtöztek Ezeket csak nevették, mer hogy olyan messze vót a városhó a főd. A város alatt má hetven forintot is elkértek érte*. A pusztákon még a szegedi vasút kiépülése (1870) után 'is nagyméretű pásztorkodás uralkodott. Ennek bizonyítéka egy azóta kiveszett elnevezés is. A jelenlegi «Kakasszékfürdő* megállóhely régebben «Pósahalom* néven szerepelt, azé - lőtt pedig Kenyérvári halo m-nak hívták, mivel szombatonként ide hozták a vonattal a pusztán legeltető pásztorok számára a sót és kenyeret (MM). (Kapus Mihály 88 éves földműves, Székkutas). «A vásárhelyi pusztán lévő bojtárokbul lettek a betyárok. Sok legény nem akart ka - tona lén ni, a fogdosás elül szökött el, aztán nem mert hazamenni, belesodródott mindenbe, kis lopás után nagyobb gyütt Sokat a hajlama vitt a betyárkodásra.*(Fekete Sándór. 78 éves fm. Orosháza). Mint általában mindenfelé az Alföldön . a legtöbb emlék valamelyik kiemelkedő be - tyárhőssel, főként Rózsa Sándorral kapcsolatos. «Negyvennyócba itt járt a vásárhelyi pusztán toborozni az embereket a csapatába. Nagyapám ott vót pásztor, odj^ment hozzájuk Rózsa Sándor, oszt névrű szólítgatta a bojtárokat: Gyere Miska, nem bánód még'.Pista te is gyüssz, ugye? A legények mentek is. Nagyapóm még csak kérdezte a számadót . hogy ki ez, de a számadó nem szólt sem - mit, mer ha ott vót, nem szabad vót kimondani a nevit a Rózsa Sándornak* (Fekete Sándor). «össze is szedett egy régiméit katonát, úriember komendánsa is vót’ (Kovács Pál 88 éves, fm. Kondoros). Rózsa Sándor egyébként középtermetűnél kissé alacsonyabb , szélesvállú, feketebajúszú. hátrafésült, válligérő hajú ember volt. bő gyolcsgatyót, csizmát ezüstgombos kék mellényt, árvalányhajas, magyar pörgekalapot viselt (Fekete Sá ndor). * Egyszer Szegedébe a színházba Rózsa Sándorrú akartak játszani 0 ezt megtudta, odament az embereivel és közbeszól a játékba: Csend!A
