Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
60 és 17 más. Csongrád megyei illetőségű befogott akadt, a többiek fele Csanád megyébe másik része Békés megyébe való »ivóit. Augusztus- elején a kihallgatások már befejezéshez közeledtek, Orosházán mind - össze 28 fogoly maradt, 20 embert bocsátottak kezességre és 29-et kísértek át Gyulára, ahonnan elküldték őket a lakóhelyük szerint illetékes bíróságokhoz. Polner Lajos főszolgabíró kérte, hogy Csongrád megye küldjön segítségül vallató csendbiztosokat á nyomozás gyorsabb befejezésének elősegítésére. A főszolgabíró, az eltávozott katonaság pótlására, a pandúrok mellé 30- 40 fő - nyi gyalogos egység Orosházára való kirendelését tartanó helyesnek a megszilárduló - ban lévő közbiztonság megőrzésére (54). A gyorskocsirablással csúcspontjára jutó betyártevékenység komoly méreteit a vallatások során ismeretessé vált orgazdák száma és lakóhelye is jól mutatja. Augusztus elejéig 54 orgazda és cinkos kiléte derült ki, eile - nük elfogatóparancsot adtak ki A fontosab - bak lakóhelye: Vásárhely (3), Szarvas (Kovács Mihály), Szentes (5), Kistelek (Nemes vagy Nagy Andrási aki egyben passzusha - misító is volt), Algyő (3), Szegvár (5),Makó (3), Szeged (Ragyás Sulka Antal, Csordás vagy Nagy Antal, Tápai Antal), Halas (Kulcsár István), Szabadka (Nemes Mihályi Félegyháza (Tari István) (55). Nagy álta - lánosságban leszögezhető a fentiek alapján , hogy a lopott, elkötött állatokat e vidékről, a Tiszán át, dél felé hajtották a betyárok. A rablotí jósrág az egész Alföldről mindig a déli területek felé áramlott, mivel Szerbia felé jó értékesítési lehetőség kínálkozott A gyorskocsirablá^t követő nagy hivatalos ellenakció hatására Békés megye déli részén lényegében szünetelt a betyárok működése, nem mertek átjönni a szomszédos Csongrádból Az év második felében Csanád megye területén lobbant fel nagy erővel a betyárvilág. Különösen a maroslelei események rázták fél a kedélyeket A lelei réten a betyárok *. . .Csanád megye csendbiztosát és őrjeit fegyveresen megtámadván lefegyvere?ni sőt kivégezéssel fenyegetni vakmerősködtek» (56). Faragó János makói csendbiztost a betyárok elfogták és kényszerítették, hogy a kocsmában velük mulasson. A csendbiztos segítségére siető pandúrokat lefegyverezték Faragót a katonák megérkezése nhéhtette ~ meg szorult helyzetéből, a betyárok azon - bah 3 karabélyt és 6 pisztolyt elvittek, ' a nádasban nem lehetett rájuk találni (57). A hivatalos iratokból kitűnik hogy Faragó János hatalmaskodó, erőszakos ember volt , megleckéztetésének a nép örült legjobban. Ő maga említi jelentésében, hogy a kocsmá - ros nem is akart segíteni rajta, a lelei bí - rák futni engedték a betyárokat, a lelei kér-' tészek pedig élelemmel is ellátták őket(58). A lelei események hatására, szeptember 16- 17-én De Leurs őrnagy parancsnoksága alatt Csongrád- és Csanád megyékben nagy katonai razziát tartottak A csapatokat úgy indították, hogy azok Marosleiére szorítsák össze a betyárokat, három megye területéről Békésben ugyanekkor - a szomszédos, nagy hajtóvadászat támogatására a Csabán állomásozó, dzsidás katonák két egysége cirkált Az egyik csoport Apácáról indult és a bánkúti-, bánhegyesi-, bodzási-, kaszaperi-, földvári-, vásárhelyi pusztákon át egészen Komlóson tűiig haladt, az Orosházáról indított járőrök pedig «a jobbra és balra eső vásárhelyi pusztán» keresztül Sámsonig, illetve a makói tanyákig eljutottak azonban senkit sem tudtak kézrekeríteni (e miatt a me - gye vezetőit egyideig szabotázzsal vádol - ták). Sztaril Vince csendbiztos megtudta ugyan, hogy Farkas János (nem azonos az utolsó híres vásárhelyi betyárral!), Láda Mihály gyorskocsirablók és a hires Szilágyi Jancsi a vásárhelyi határban Kérdő Péter és Cserényi Tót János, a makói határban pedig özvegy Vízi Péterné és Gombos János tanyáján szoktak meghúzódni, de hiába keresték őket e helyeken, a betyárok megneszelték jöttüket. Polner Lajos véleménye szem: Szilágyiék elfogása «. . .csak a legnagyobb titokban, kémek és besúgók által eszközöli—
