Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
56 hogy a károsultak nem mindig jelentették az eseteket, mivel féltek a betyárok bosszújá - tói, vagy kellemetlen lett volna számukra a hatóságokkal való kapcsolat, így sokkal több rablás történt, mint amennyi a jelentésekben szerepel. A megyei és kerületi főnökök már október elején megp end /tették a statárium kihirdetésének gondolatát Stacho János .Békés - megyei biztos már október 5-én kérte a kerületi főnöktől a' rögtönftélkezés elrendelését. Gaál Edward megállapította, hogy Békés megye volt az, *. .. .hol a Közbátorság rablásokkali megzavartatása a fő Biztosság kerületében legelsőbben tapasztaltatok . .» és mivel a statárium elrendelését az egész kerületben szükségesnek vélte, alárendeltjeitől véleményt kért (42). Csanád megyében sem volt jobb a helyzet A makói első alispán október 7-én Battonyán, Dombiratoson, Kopáncson, Kaszaperen történt rablásokról jelentett és az alábbi indoklással szintén a rögtönítélő bíráskodást kérte: «. . . a mind inkább növekedő rabló csoportok gonosz merényei és kicsapongásai annyira elharapództak Megyénkben, hogy a Csendre és Rendre felügyelő Biztosainknak és azon kivel is csekély számmal lévő üldöző legényeinknek nincs többé azon óhajtott hatásuk, hogy ezen gonosztévők kárhoztatott gaztetjeikben vissza tarthassanak máskép, mint rendkívüli módok felhasználásával* (43). Október 16-án Stacho a csendőrség létszámának sürgős felemeléséért folya - modott 1849 november 17-én Gyulai Gaál Ed - ward Haynau parancsa alapján az egész kerületben elrendelte a statáriumot, az indoklás szerint «. . . azon fő gondoskodásból, hogy a gyakortai tolvajlásoknak és rablásoknalcmelylyek ezen fő - biztosi - kerület kebelében lévő megyékben és határokban legközelebb tapasztaltaiénak, haladék nélkül eleje vétessék» és a gonosztévők megérdemlett büntetésüket azonnal elvegyék, mások is pedig hasonló vakmerőségektől elrettentessenek . .*(44). A statárium a tolvajokra, rablókra, útonálló-foszto - gatókra és a gyújtogat ókra terjedt ki. kivétel nélkül az akasztófát helyezve kilátásba a «bűnözőknek*. A rendelet szerint a biró - ságnak a halálos ítéletet 3 napon bel ül végre kell hajtatnia, fellebbezésről szó sem lehet, a halálraítélt csak három órát kaphat az utolsó útra való felkészüléséhez. A statárium kihirdetése bizonyára többeket visszarettentett attól, hogy betyárkodjanaUn ihdrV'' 1849-ben ezután csak néhány jelentéktele - nebb marhatolvajlás történt. 1 850. Az 1850-es év talán a legmozgalmasabb volt a szabadságharc után a betyárvilág szempontjából. Orosháza környékét közel három hónapig egy több bandára oszló nagyvonalú betyárcsoport tartotta rettegés - ben. Tevékenységük, messzire nyúló összeköttetéseik a betyárvilág sokoldalúságára mutatnak rá. Ez ,á<C társ aság rablások soro - zatát követte el rövid idő alatt. Január 14 - én éjjel egy hattagú banda, melynek feje Szilágyi Jancsi, tagjai Szilágyi Sándor é* Mihály. Révész János. Tóth József és Balog Pál voltak, három rablást is elkövetett Battonyáról 5 lovat elkötöttek. Kaszaperen a deszkási csárdást, Reformátuskovácsházán Balázs Pétert lirabolták, Komlósról elhajtották Kakucska János és Lopusnyi Adám 21 marhájátT A mintegy 70 emberből álló tár - saságból alakult bandák január 26-án éjjel, Orosházán szélmalmokat raboltak ki, előző napon Ottlakáról 6 lovat és 6 marhát hajtottak el, 29-én Komlósról Orosházára tartó utasokat fosztottak lel Február 19-én Németgyuláról «szereztek* négy tehenet, 23- án kettőt Héjjas György orosházi gazdától. A nagylaki határból Bolkis Péter bárótól 6 lo - vat és egy csikót kötöttek el március 11- én (45), 17-én pedig nagyobb vállalkozást is végrehajtottak: kirabolták az éj leple alatt Szakái Jakabné gazdag békésszentandrási özvegyasszonyt A tett elkövetői: Szilágyi Já noson és három testvérén (Mihály, Sándor István) kívül a szintén sok rablásban ré szen Farka« János és István, Révész János
