Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Szabó Ferenc: Betyárvilág Orosháza környékén a szabadságharc után
50 a csárdák meglehetősen nagy szálában voltai: képviselve Orosháza kőrnyékéa Általában fontosabb útkereszteződéseknél’ elágazásoknál helyezkedtek el, forgalmas utak mentén egészen sűrűm (Orosháza és Szentes között pl, hat csárda volt a pegti út mellett). Leginkább a földesút tulajdonában voltak, gyakran azonban bérlők hasznQ8?tották őket A hatóságok sokszor elhatározták a csárdák lerombolását, de a földesurak ellenállása miatt ez sohasem sikerülhetett A csárdákban folyó italmérés jövedelme ugyanis oly tekintélyes volt hogy bezárásuk komoly jövedelemcsökkenést hozott volna. A rossz közlekedési viszonyok népes vendégsereget biztosítottak már csak azért sem lehetett felszámolni őket mert szállást, enniinnivalót nyújtottak és lehetővé telték a csordákba hajtott állatok itatását pihentetését ia A csárdaépüléten kívül minden csárdánál hatalmas gémeskút volt. hosszú vályúval, azonkívül u.n. 'állás*, fedett szinféle. ahol a kocsik, lovak kaptak helyet A környékbeli csárdák közül 1850 körül biztosan a következők működtek ((ásd a térképvázlatot!): Kondorost Cserepest Szénást Cgorvási. Monori. Gerendást Sámsoni. Kutast Lebuki. S zenttornyai. Rosty - féle (Eötvös-majori) és az Újvárosi csárda (a vázlaton szereplő más csárdák léte és működése is biztos 1850 körül!). Valószínűleg használatban volt a Szarvas fejé vezető út mentén álló Tót csárda és a Kaszaperi csárda (Deszkási csárda) is ebben az időben. Fontosabb szerepük volt a Kutast Lebuki, Újvárosi. Kondorost Csorvási. Monori és Gerendási csárdáknak Orosháza szélén is volt néhány kocsma, amikben a betyárok gyakran megfordultak, ezért JJjin " den razzia alkalmával ellenőrizték őket. (Zombory-. Túri- és Lődi-féle kocsmák .) (26) Jónéhány csárdában volt elmés rejtekberendezés. A menekülést, rejtőzést és váratlan felbukkanást elősegítő ilyenfajta építmények iskolapéldáját a Kondorosi csárda labirintusa szolgáltatja, amely nja is eredeti állapotban van. A téglából készült igen tekintélyes rejteképítmény a padláson foglal helyet, lényegében túlméretezett kéménynek látszik hossza mintegy 6-6.ll/ 2 méter, szélessége kb. 3.5. illetőleg 1.2 méter. A füstnyíláson kívül a kiépített teremszerű üregben egyszerre 6-8 személy elférhetett állva is. Az üregből nyílást építettek a kéménybe, azonkívül k ét alagútszerfl járatot készítettek amelyek egyike a vendégszobában elhelyezett kemencébe vezetett A betyár leemelte a kemence mozgatható tetejét és így váratlanul meglephette az ott alvó utast A másik járat a pincébe vezetett le.annak is egy beugrása mögé. hogy a pinceajtón esetleg leskelődő zsandár észre ne vegye a menekülőt(28) Érdeke s, hogy a betyárvilág megszü - nése után a labirintus feledésbe ment és csak 1892-ben jöttek rá újra a kémény titkára. Kiderül az egykorú újságból, hogy a csárda *... feltűnően masszív, nagy és széles kémény*.,, mögött megtalálták a hatszemélyes Ids szobát. *A bejáró direkt a kéményből volt a benyíló sötét szobába, a padlásról nem volt sem bejáró sem ablaki.. *. így a padláson járva nem lehetett észrevenni. hogy a falazat mit rejt magában. A ház lakói maguk sem tudtak a dologról, a felfedezés a véletlen műve volt(29) A nótában is megénekelt csárda egyébként 1827-ben épült, azonban 1878-ig az 1875-ben községgé nyilvánított Kondoros első házainak megépültéig. magánosán állott leszámítva a vele szemben épült csendőrlaktanyát, amelyet a múlt század 50 -es éveinek elején emeltek, azzal a céllal, hogy a betyárfőfészket képező csárdát ellenőrizzék A nép szerint azonban a laktanyában lakó csendőrök már naplementekor lezárták az ajtókat és ki sem bertek bújni félelmükben. (30) A laktanya egyébként magas kőfallal volt körülvéve, helyén ma a községháza álL A csárda eredeti épületét az első világháború után alakították át. a régi épület most az udvarba nyúló egyik szárnyat képezi. de csak a padlásán lévő kémény és a pincében lévő alagút befalazott szája maradt meg eredeti állapotban.
