Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
ifj. Olasz Ernő: Elpusztult XI-XVI. századbeli falvak Kardoskút, Békéssámson és Tótkomlós területén
37 alján faszén rögök és szeneseden gallydarabok voltak. 2. sír. 78 cm mélyen bolygatott női csontváz. A medencétől lefelé eső részét a 3. sír ásásakor feldúlták Irányítása K-Nytól 2°-kal eltér D-felé. Koponyája balra fordult, alkarcsontjait a medencére helyezték A csontok elkorhadtak Mellékletei: 1. Feje alatt lapjára fektetett tégla. Méretei : 28x16x5 cm, - 2. Szájában Kálmán (C.N.H. 1.45.) ezüst obulusa. 3. sír, 95 cm mélyen, 167 cm hosszú, jó megtartású férfi csontváz. Irányítása K - Ny-tói 15°-kal tér el É-felé. Kezeit a mel - len ö8szekulcsolták A jobb medencetányéron I,Ferdinánd 1552-ben vert ezüst dénára. E sírleletek (hajkarikák és Kálmán obulusa). valamint a környező felszíni nyomok, főleg bekarcolt, kézikorongon készült edénycserepek arról tanúskodnak hogy a falu már a XII. sz. elején fennállott, noha az első írott forrás csak 1437-ben említi a falut Kuthows, majd 1447-ben Tót-Kuthas néven (52) Az 1552. évi török pusztítás után F553- ban 4, 1558-ban 7. 1561-ben 11 portája esett adózás alá, (53) 1595-ben pusztulha - tott el, mert 1652-ben már mint pusztát kapta négy szendrődvégvári katona elmaradt zsoldja fejében. (54) 10. Béké88ám8on-Cigánd. Az egykori falu Békéssámson Gjgánd nevű határrészében, a Tótkomlósról Békéssámesonra vezető kövesút 4-es km-köve közelében. az út D-i oldalánál elterülő Bogárzó - nak nevezett vizenyős lapos mellé települt. (1. kép 10.). Felszíni nyomai kisebb kiterjedésű, rendszertelen, szétszórt települést jeleznek s a felszínen több helyen megtalálhatók a jel - legzetes Árpád-kori cserépbogrács-töredékek A falu téglából épült román stílusú temploma a kövesút D-i mentén, Fülöp József 2. sz. tanyája melletti «Bödörcsök-Kiskápolna halom* nevű lekopott emelkedésen állott. Romjai a XVIII.század végén még látszottak (55) Agyagdöngölésű alapjait és a körülötte lévő temető 17 sírját 1954 őszén e sorok írója tárta feL(56) Á sírokban XILszázadi S- végű bronz hajkarikákat, Kálmán (1095-1116), II, Géza (1141-1161) és IRIstván (1161-1173) ezüst dénárait találtuk (57) Ugyanekkor a közeli Fülöp András- féle tanyában - ahonnan szórványként XII. századi edénycserép, frisachi érem és XVI.századi vaspatkó került elő - egy körte-formájú vermet is kibontottunk. Csak néhány edénytöredéket, sarkantyút, sarlótöredéket, vasszeget, valamint II.Géza ezüst dénárét találtuk benne. (58) írott forrás - tudomásunk szerint - nem őrizte meg a helység nevét Az előkerült leletek azonban azt mutatják, hogy már a XII. század elején kisebb falu állott itt, amely még a tatárjáráskor elpusztult. A felszíni nyomok sem mutatnak későbbi településre. Jegyzetek (1) Az 1951.évi megyehatár kiigazítás előtt Hódmezővásárhely területéhez tartozott (2) Szeremlei S., Hódmezővásárhely törté nete. I-V.kh, Karácsonyi J.. Békés vármegye története. 1-III.kt. Zsilinszky M., Csongrád megye története. I-ILkt (3) Varga A,, A hódmezővásárhelyi ásatásokrók Arch.Ért 1894,év£ 135— 140.L. A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve. IX.kt (Gyula. 1882- 83.) 131.1 (4) Bálint A,, A hódmezővásárhelyi református gimnázium régiséggyüjteménye. Dolgozatok Szeged, XIII.kt.. (1937) 181 — 194.L (5) Széli M., Elpusztult falvak XI-XVI. századbeli régészeti leletek Szeged és Hódmezővásárhely határában. Dolgozatok Szeged, XVI.kt. (1940) 159-180.L