Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
ifj. Olasz Ernő: Elpusztult XI-XVI. századbeli falvak Kardoskút, Békéssámson és Tótkomlós területén
34 Oláh Imre a település több pontján is ásatott. így Kardos János földjén XVI. századi edénytöredékek, fenőkő, vaskengyel, Fejes János és József földjéről XVI. századi kasza, vascsákány, Albert brandenburgi őr - gróf 1531- ben vert ezüst garasa, valamint Miksa császár 1571-ben vert ezüst dénára került felszínre. (27) Az 1952. évi terepbejárásunk alkalmával pedig Fejes József tanyája mellett XVI, századi festett és mázas edénycserepeket, lapos gyújtó nyílhegyet. (28) csiholó acélt, vasbaltát, nagyméretű vaszablát. Pál János 841,sz. tanyájában kályhaszemet, kézikorongon készült, hullámvonalas XI. századi edényperem töredéket, I.István (1001-1038) és LBéla (1060-1063) érmeit találtuk a felszínen. (29) Ezek szerint tehát már a XI. század elején lakott volt a falu. noha az első írott forrás csak 1456-ban említi meg a községet Manyaros-Fezkes, majd 1558-ban Fecskés néven. (30) Aránylag népes falu lehetett, mert a gyulai vár és a Csanádi püsPök dézsmalajstromai szerint 1552-ben 57. 1564-be* 52 kapu után fizetett adót (31) Pusztulása a XVII. század második évtizedében következhetett be, mert 1628-ban már mint lakatlan pusztát sorolják fel okleveles emlékeink. (32) 6. Veresegyháza. A hajdani falu a kardoskúti határ DK-i részén, ar. Aradi út éa az Aranyad-halmi dűlő Ny-i szegletében, a Szőllősi Állami Gazdaság Központjánál (Czakó Ignác-féle major) egy hosszan húzódó valamikor bővizű ér mellett volt (l.kép 6.). A felszínen található korai.- Árpád-kori ,- kézikorongon készült, vonalas edénycserepek, főleg cserépbogrács-töredékek az ér É-i partjától távolabbra is elnyúló rendszer telen, szétszórt települést jeleznek, de az ér enyhén hullámos É-i partján a későközépkori nyomok hosszan elnyúló, keskeny formájú településről tanúskodnak Itt a házak helyei is jól láthatók, s nagyjából utca szerűen helyezkednek el. A felszínen sok a cserép, valamennyi korongon készült XV - XVI. századi edény, korsó és kályhaszem töredékei Vannak köztük Ny-ról, Passaa környékéről importált grafitos anyagú perembélyeges darabok is. A falu téglából és terméskőből épült templomának helye a település közepe táján, egy nagyobb emelkedésen ma is szembeötlően feltűnik (33) Falai a múlt század 60-80 as éveiben 60-80 cm magasságban még kiemelkedtek a földbőL Alapjait 1894-ben Varga Antal tárta fel. (34) Körülötte temető volt, amelyből 1956 tavaszán négy sírt bontottunk ki 1. sír. 36 cm mélyen, 114 cm hosszú, elporladt gyermek-csontváz. Irányítása K-Nyi, fejjel nyugatnak Kezeit a test mellett kinyújtották A sír fenekén faszénrögök és szeneseden gallydarabok voltak 2. sír. 50 cm mélyen, 148 cm hosszú, rosszmegtartású női csontváz. Irányítása KNy-tól 10°-kal eltér D-felé. Jobb karja nyújtva, bal a medencére hajlítva. Egyetlen melléklete a szájban talált Kálmán ezüst obulusa volt. 3. sír. 56 cm mélyen, 105 cm hosszú, csaknem teljesen elporladt gyermek-csontváz. Irányítása K-Ny-i, fejjel Ny-nak Kezeit a test mellett kinyújtották Melléklete nem volt. 4. sír. 70 cm mélyen, 156 cm hosszú, közepes megtartású női csontváz. Irányítása K-Ny-tól 6°-kal tér el D-felé. Kezeit a medencében összekulcsolták Mellékletei: 1. jobb halántékon kerek átmetszetű huzalból szült S-végű bronz hajkarika.- 2. A bal medence- tányéron rovátkolt kerek bronzcsat. Ezek a sírleletek és a felszínen található edénycserepek azt mutatják hogy a falu már a XII. század elején fennállott, noha a pápai tizedjegyzékben csak 1324-ben említik először a község neyét. (35) 1436-ban Má>
