Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Gazdapusztai Gyula: A gyopárosi kora vaskori kardlelet vallástörténeti vonatkozásai

17.

Beck-kertben földmunka során találtak négy kardot, amelyből 3 a debreceni múzeumba került 1907-ben. (37)

11. Orosháza-Gyopárosfürdő (Békés m.).

cl Románia

12. Szélé nyék (Szelindek Stolzenburg) - Erdély. A Burgbesch nevű hegyen 1881-ben «egy csomóban* 4 bronz - kardot találtak, amelyek részben a Bruckerrthal-Múzeumba kerültek. (38)

Az 5. leletcsoport anyaga mellé, amely természetesen a múzeumokban lévő, nem publikált leletekkel csak bővülhet. 4. lelet - csoportunkból kettőt említhetünk amelyek kérdésfeltevésünk szempontjából jelentősé g g el bírhatnak:

13. Zsujta ( Szlovákia ). Az 1884 - ben megszerzett kincsleletben 8 ép kard meE lett 4 köpűsvégü bronzlándzsa és zárt bronzkarikák voltak (39)

14. Daróc (Románia-Erdély ). A XIX. század elején a községi jegyző kertjében másfél lábnyi mélységből «függélyesen a földbe szúrt bronzkeni körül harminc szabályosan elrendezett bronzvésőt* találtak . (40)

Mindezek alapján azt láthatjuk hogy a kardok földberejtése egy időben, éspedig olyan időszakban, amikor éppen a «liptói típusú* kardok terjedtek el, azaz a Halstatt B-periódusban, meglehetősen gyakori szokás volt a Kárpátmedence K-i felében. A lelőkörülmények még. a hiányos közlések ellenére is néhány közös vonást mutatnak Nevezetesen: L a kardokat leginkább kiemel - kedő, de egyúttal félreeső helyeken (erdős hegyoldal, dombok stb.) rejtették a földbe ;

2. a legtöbb közlés kis területen való elei fordulást említ, nem egy esetben találkozhatunk az «egymás mellett*, vagy «szorosan egymás mellett* kifejezéssel így tehát a gyopárosfürdői páros icardleletet sem tarthatjuk a véletlen eredményének Mielőtt

azonban a szokás eredetére és társadalmi vonatkozásaira rátérnénk érdemesnek látszik a ^kardokkal kapcsolatos népsz« - kásokat, mítoszokat áttekinteni.

II.

A kardra, de általában a fegyverekre vonatkozó szokás- és hagyományanyag egymaga olyan óriási és szélesen elterjedt, hogy azzal köteteket lehetne megtölteni Kis tanulmányunkkal kapcsolatosan nem törekszünk mint ahogy nem is törekedhetünk teljes anyagbemutatásra, csupán azokat a legjellemzőbb megfigyeléseket, mondákat említjük itt, amelyek a kard földbe rejtésének és vallásos tiszteletének eredetére világíthatnak rá. Felsorolásunkat két csoportra osztjuk: a / olyan szokások hagyományok ahol a kard valóságosan is jelen van, mint a kultusz tárgya és b/ azok a mondái hagyományok amelyek a kardra, elsősorban a földbe rejtett, vagya földből kinövő kardra vonatkoznak

a/ A karddal kapcsolatos szertartások.

Herodotosnak a szkítákról írott könyvében olvashatjuk, hogy ez a nép az istenek közül különösképpen Arest tisztelte. Elmondja auctorunk hogy minden kerület egy dombra régi vaskardot állított, és ezt tisztelték ennek mutattak be gyakorta ál - : dozatokat is. (41)

Következő historikusunk aki ilyesfajta kardtiszteletről tudósít: Ammianus Marcellinus. Az alánokról írja, hogy ezeknél sem házat sem egyéb építményt nem le - hét találni, «hanem barbár szokás szerint meztelen kardot tűznek a földbe és azt Marsként nagy tiszteletben tartják (42)

Priskos. Jordanes, majd egy sor középkori krónikás nyomán jól ismerjük a világtörténelem talán legelterjedtebb kard-