Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)
Gazdapusztai Gyula: A gyopárosi kora vaskori kardlelet vallástörténeti vonatkozásai
14. kis. hengeralakú tag emelkedik kl E köré centralizálódík a gomb díszítése. Ez négyes, párhuzamos körvonal, amelyhez zegzugvonal csatlakozik« úgy. hogy ennek minden második tagját ferde vonalkázás tölti ki Az egész díszítés együtt küllős korong, napkorong benyomását kelti Az egész díszítést ma már alig látható, bekarcolt körvonal zárja. A markolaton három körborda emelkedik. amelyeket alól-felől 3-3 bekarcolt körvonal övez. A markolat és a penge csatlakozó tagja hegyesszögben végződik, és a kard két főrészét 2 nietszög tartja össze A penge liliomlevél alakú, kétélű. A markolatvég alatt a penge kissé elkeskenyedik. majd arányosan szélesedik alsó harmadáig. írtjáén a hegy felé keskenyedik el. Közepén borda emelkedik, A legnagyobb szélességétől hegyéig az élekkel párhuzamosan 5-5 bekarcolt vonal fül A markolat a penge hossztengelyétől balra elhajlik, a mely azonban utólagos behatás eredménye lehel Teljes hr- (7) 53.2. markolat h: 8.2. legnagyobb sz: 4.6 cm. (Uábla 2.) 2. Liliomlevél alakú pengéjű, tömörmarkolatú. korongos markolatvégű bronzkard. A korong díszítése a fentihez hasonló elrendezésű, 2 majd 3 koncentrikus körvonal, amelyeknek közét ferde vonalkázás tölti ki Eh - hez a 3 körvonalhoz fordított V-alakok csatlakoznak. amelyeket ferde, de a fentiekkel ellenkező irányú vonalkázás tölti ki Ez a díszítés erősen megkopotl A korongot két helyen - egymással szemben - átfúrták, de csak az egyik fúrást fejezték be. A markolatot 3 körborda díszíti, a pengét és markolatot összetartó tag a fentihez hasonló, ugyancsak 2 nietszöggeL A penge az előbbihez hasonló. A különbség az, hogy a markolatvég alatt sokkal kevésbé keskenyedik el, és az egész penge keskenyebb amannál Egész hosszában, az élekkel párhuzamosan 2-2 párhuzamos vonal fut, amelyhez a legnagyobb szélességnél még 2-2 csatlakozik Teljes h: 68.5. markolat h: 9, legnagyobb sz: 4.5 cm. (Uábla 1.) Kardjaink ismertetésénél a következőkre kell még rámutatnunk: L mindkét példány «úlyelosztásánál fogva elsősorban vágásra alkalmas: 2. mindkettőnél mindkét oldal egyformán díszített! 3. két tagba öntöttek (penge és markolat) és 4. patinájuk egyforma sö - tétzöld. Bronzkardjainkat alakja és díszítése számos. a Kárpátmedence területén előkerült hasonló fegyverrel hozhatja kapcsolatba, Így a markolatgombnak ikoncentrikus körrel és ®gzugvonalakkal való díszítését a többi között egy komjáthnai (komjáti). (8) egy tfldi (9) és egy baracskai (10) példányon találjuk meg.A szabolcsmegyeí kardleletek között hasonló díszítést mutat egy tuzséri és egy nyírvajai kard markolatgombja. (12) Ugyancsak gyakori a markolatnak körbordával való díszítése is, amit Hampel József fa. vagy csont elő - képebe vezet vissza. (13) Igen messze vezetne, ha a penge és markolat összeszerelésének, a penge alakjának és díszítésének valamennyi analógiáját felsorolnánk hiszen ez tömörmarkolatú kardjaink egész sorozatának jellemző sajátossága. Az orosháza-gyopárosfürdői kardokhoz hasonló példányokat Hampel József a maga bronzkori tipológiájában a harmadik osztály C-tfpusába sorolta be. (14) Hampel ezt a típust «csévés markolatának5 nevezte; és a penge liliomlevél alakjában bonologiai különbséget Iái az általa korábbinak tartott nádlevél alakú pengékkel szemben. P.Reinecke a magyarországi bronzkor - ról írott tanulmányában a kardjaink által képviselt típust a *IV. korszak első fázisába* sorolja. (15,) Eredetüket inkább K-i elemekre vezeti vissza, de megállapítja, hogy el - terjedtek - magyarországi centrummal - á Duna felső folyásvidékén, É-Németország - ban is. (16)
