Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1959)

Nagy Gyula: Az 1906-os Orosháza környéki nagy aratósztrájkok a nép emlékezetében

129 De még érte pénzt nem láttunk. Bementünk mink a némethez, A nagyságos intézőhöz, Uram, égető a szükség, J^enyér nélkül a munkásnép. De 6 csak a vállát vonja S a szerződést mutogatja. Keresi a kassza kulcsát, Kirántja annak fiókját. Itt nincs pénz, én nem adhatok. De a takarékból majd hozok Ötös kamat nem nagy summa, Szegény ember azt kibírja. (4) A bandagazda nem részelt többet, mint a többi, A vállalkozó azonban legtöbbször ka­pott egy kis “culápot*. Ezt talp a Iá si költségnek hívták (Talpalás: utánjárás.) Ez rendszerint a jószága számára valami ta - kormányfőié volt. *A vállalkozó az uraság­hoz húzott ? A munkások között úgy visel­kedett hogy meg ne verjék.» A marokverőt a kaszás fizette, Bére §• 10 korona 1 pár bocskor és 1 fejkendő volt Pusztaföldváron 2 búzát és 1 fejken­dőt. vagy 150 kg búzát és 50 kg árpát ka­pott A marokverő a munkabérét rendszerint pénzben kapta. 2. Aratósztrájkok Adatközlőnk szinte kivétel nélkül a bő termést és az alacsony munkabéreket jelöl­ték meg az 1906-os nagyméretű aratósztráj­kok kitörésének okaiként A visszaemlékezés szerint ebben az évbe* rendkívül bő termés volt ‘Csuda nagy volt a gaz.» Sok gabona megdőlt s ‘utoljára tetejére került a folyon - dár,* Nehéz aratás volt Nem haladtak Na­ponta csak'400-500 négyszögölet tudtak le ­vágni 60-70 kereszt is volt 1 kát hold föl­dön. Az emberek kidőltek az aratásból. Combos János szerint Gádoroson nem lehetett tudni hogy hol és ki kezdte el a sztrájkot Mindig voltak hírvivők, akik az e­­gyik uradalomból a másikba jártak hogy a sztrájkoló munkások felvették-e a kaszát ? Rendszerint marokverők voltak Azokat nem figyelte úgy a csendőrség. Kiskirályságon az aratók összebeszéltek hogy tekintettel a jó termésre és a rendkívül nehéz aratásra - ja­vítást kérnek az uraságtól. Még a vállalkozó is benne volt a sztrájkban - emlékszik vissza Starabecz Ferenc gádorosi lakos. Egy harma­dik gádorosi ember úgy tudja, hogy *egy éj­szaka egy ember felkereste az aratókat, 8 azt mondta, hogy másnap ne álljanak munkába, 8 kérjenek javítási» Frák Pál nagyszénási régi munkásmozgalmi ember szerint az aratósztráj­kokat azok az emberek kezdték, akik ismerték a szocialista irodalmat, a szocialisták. A földmunkások, cselédek és szegénypa­rasztok 1906 nyarán a korábbi évekhez ha­sonlóan szervezeteik központjától, vezetőitől magukra hagyatva vívták harcukat, de a helyi szervezet nem egyszer hathatós segítséget nyújtott nekik (5) Sok helyen a szervezkedő földmunkásság volt a kezdeményező. Sok he­lyen az önfenntartás ösztöne vezette a mun­kásokat a sztrájkba. A hatósági közegek min­denütt azt hangoztatták, hogy a sztrájkok iz - gatás útján keletkeztek Jó ürügy volt ez a földmunkások szervezeteinek felszámolására . Pedig «Nincs az éhes és korgó gyomornál na­gyobb izgató!» - mondta parlamenti felszóla­lásában Achim András csabai parasztvezér. (6) Legtöbb helyen a munkások követelése i­­gen szerény volt Gádoroson azt követelték, hogy 1(13 rész helyett 1/10 részt részelje - nek Nagyszénáson pedig 1/12 rész helyett 1/10, vagy 1/11 rész illesse a munkásokat, s a biztosíték is nagyobb legyen. A kiskirály­ságiak a hordás elengedését s fejenként 2 kocsi szalmát kértek A kaszát letevő munkásokkal szemben az uraság is szervezkedett. A környék földesurai Gádoroson Jurenák Sándornál gyűltek össze , tanakodni A munkások mindenütt néhány tag­ból álló küldöttség útján tárgyallak az uraság­gal. Királyságon Bárány József vállalkozó, va­lamint Szalay János és Sípos János képviseL ték a sztrájkolókat. Legtöbb helyen azonban a tárgyalások nem vezettek eredményre. A szembenálló felek közötti drámai fe -

Next

/
Oldalképek
Tartalom