Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

Az 1924-ben megalakult Képzőművészek Új Társaságában (KÚT) Perlrott Csaba Vilmos mint csoporttag vett részt. A háború óta ugyanis ismételten felvetődött a terv, hogy egy nagyobb egyesülést hozzanak létre: „A KÚT a képzőművészet modern és progresszív tendenciáit istápoló magyar művészek csoportja" - definiálta a szervezetet 1926-ban Rózsa Miklós, a Társaság folyóiratának szerkesztője. /43/ így alakult a KÚT, amely eleinte keveseket foglalt magába, de a fiatalokat magához hívta. „Az irányok sokfélesége ad érdekességet ennek az alakulásnak" /44/ Lényegében a Nyolcak örökségének folytatását vállalta, s a világháború előtti magyar képzőművészet új törekvésű, jelentős eredményt elérő képviselőit csoportosította. Első bemutatkozásukat 1925-ben tartották a Nemzeti Szalonban. 1928tól több-kevesebb rendszerességgel a Műcsarnok kiállítói között is szerepeltek. KÚT címmel 1926-ban folyóiratot is indítottak, amely azonban másfél év után megszűnt. A megjelent írások (Rabinovszky Máriusztól, Rózsa Miklóstól, Kállai Ernőtől, Genthon Istvántól, stb.) jól tükrözték a Társaság arculatát. Támadták a Műcsarnokot, az óvatosan haladó művészeket, a dilettantizmust. A lapban a művészettörténészek és műkritikusok mellett képzőművészek is közöltek írásokat, így például Vaszary János, Bor Pál, Márfly Ödön. A Társaság magját és gerincét elsőrangú alkotók képezték, akik művészi eszközeikben nem vetették el a múltat, arra építkezve képzelték el művészetüket. „A hagyományé minden tiszteletünk - de a jövőben van minden reményünk." - írta 1925-ben, a KÚT II. kiállításának katalógusához írt bevezetőjében Vaszary János, a Társaság egyik vezető mestere. Szemléletük a modernséget igényelte, elsősorban a francia orientációt, nyugat-európai tájékozódást, szellemiségük az etikus tisztaságot és polgári magatartásformát. /XXII. és XXIII. színes tábla/ Nem támadták a fennálló társadalmi rendet, és a hivatalos kultúrpolitikát. A KÚT kiállításait 1943-ig minden évben megrendezte, rendszerint a Nemzeti Szalonban. Perlrott ezeken az évenkénti kiállításokon, más egyéni kiállításai mellett, rendszeresen részt vett. A többi, rendszeresen kiállító művész között volt, példaként: Aba Nóvák Vilmos, Bornemisza Géza, Czóbel Béla, Csók István, Diener Dénes Rudolf, Egry József, Farkas István, Gráber Margit, Kernstok Károly, Kmetty János, Szobotka Imre, Szőnyi István és mások. A Magyar írás című folyóirat, amely fennállása (192 I) óta szakadatlan küzdelmet folytatott az új művészet jogaiért, 1926-ban körkérdéssel fordult a KÚT tagjaihoz, hogy azok állásfoglalását a művészet aktuális kérdéseiről megismerje. /45/ Tíz alkotót kérdeztek meg, köztük Perlrottot is. Ő válaszában összegzett, leszűrt tapasztalatait foglalta egybe. A kubizmusról, expresszionizmusról, futurizmusról, konstruktivizmusról ekképp nyilatkozott: „A háború előtti évtizedekben Cézanne, Picasso, Matisse megcsinálták a világ művészi forradalmát. Cé38