Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955 alkotói pályájának főbb állomásai (Békéscsaba, 2005)

osztott szerepet - fő- vagy mellékszerepet." /II/ Azt a szenzációt akarta kifejezni, amely inspirálja őt, a lelkesedést, amelyet az ábrázolt együttes előidéz. Azt kívánta, hogy műve a derű forrása legyen. „Amiről álmodom, az egyfajta egyensúly, tisztaság, derű a művészetben. Nyugtalanító, befolyásoló tárgy nélkül." /12/ Olyan művészetre gondolt, amely egy ideális emberi állapotot képes felidézni. A mestertől Perlrott Csaba Vilmos jól megtanulta és magában feldolgozta az úgynevezett „interpretált kópia" módszerét, amelynek során remekművekkel ismerkedett meg. Saját egyéniségének kifejezéséhez nagy segítséget nyújtott ez a gyakorlat, hiszen lényege éppen abban állt, hogy egyéni, ugyanakkor modern módon másoljon műveket. Az eredetihez képest, - de annak lényegét hangsúlyozva - saját látásmódjához igazítva megfelelően értékelte, interpretálta az alkotást. Ilyen értelemben előszeretettel foglalkozott El Greco, Delacroix és Cézanne képeivel. Egyébként a Matisse-műhely tagjai általában hasonlóképpen foglalkoztak mindazokkal a művekkel, amelyek őket inspirálhatták. /3. és 4. kép/ Perlrott század eleji párizsi tartózkodásának egyik remeke Ziffer Sándort ábrázoló portréja, 1908-ból (Ziffer ugyancsak Nagybányán, majd Matisse magániskolájában tanult, barátok voltak.) /IV színes tábla/A dekoratív, egymáshoz merészen párosított színekkel megoldott háttér és a ruházat komor, fekete tömege hatásosan emeli ki az arcot, és ad nagyobb hangsúlyt Ziffer portréjának. Ide kívánkozik a két arcképről - az előbb már említett önarcképre és a Ziffer-portréra gondolok, amelyek festői működésének kiemelkedő darabjai - írt kortársi vélemény, Bornemisza Géza tollából: 3. kép Interpretáció, 1906 k. 2. kép Akt, 1910